tüsszentéseim

Elköltöztem

2011-07-02T18:26:00.000+03:00

Miért van az...

2011-06-11T01:47:00.000+03:00

..., hogy a román egészségügyi szeszeket szexi ápolónőkkel adják el? Miért töltik meg erotikus tartalommal a csomagolásokat? Miért lánynevek után nevezték el a legtöbb terméket? Kell ez az eladásokhoz? Kérdem ezt annak függvényében, hogy az egészségügyi szesz egy szükségleti cikk.

Mitől vagy fáradt?

2011-02-21T01:46:00.000+02:00

Bizonyára rohanó világunkban gyakran érezzük azt, hogy egyre fáradtabbak vagyunk. Vannak napok, amikor három csésze kávé után is úgy érezzük, hogy dőlünk ki. Mi lehet ennek az oka? Nos, az alábbi bemutató választ ad minden fáradtsággal kapcsolatban felmerülő kérdésünkre:

Fáradtság

A Facebook mindenre tudja a választ

2011-01-09T01:44:00.000+02:00

A Facebook tudja azt, hogy mire vágysz igazán. Mit kell ma egyél, igyál vagy éppen felvegyél. Tudja, hogy mi voltál előző életedben, kibe vagy szerelmes vagy éppen ki az aki nem bír nélküled élni. A Facebook tudja, hogy mi a kedvenc színed, megmondja milyen cipő áll neked jól, sőt még ahhoz is van egy két szava, hogy milyen ruhamodell passzol hozzád.
Tudja, hány évesen fogsz férjhez menni, milyen lesz a menyasszonyi ruhád, hány gyereket fogsz szülni. Tudja mit fogsz csinálni életed utolsó napján, meg azt is, hogy ki voltál előző életedben. Sőt ha megkérded arra is válaszol, hogy milyen típusú házban fogod jól érezni magad. A Facebook mindent tud, még azt is, hogy mi jár épp az eszedben.
Köszönjük Facebook, hogy létezel, nélküled semmire sem vinnénk már. Ha te nem lennél, nem lenne miért reggel felkeljünk. Köszönjük, hogy segítesz nekünk értelmetlen és röhejes dolgokkal eltölteni az időnket. Most már csak egyetlenegy dologra kérünk, légyszíves magyarázd már el, hogy miért csodálkozunk azon, hogy féjszbúkozás közben, milyen gyorsan telik az idő?

Nem SMS karácsonyra

2010-12-23T01:42:00.000+02:00

Tetszik a NemFM karácsonyi kampánya, miszerint ne küldjünk smst karácsonyra. Az ötletgazdák abból idultak ki, hogy minden valószínűséggel szoktunk kapni ünnepi üzeneteket, olyan ismerősöktől, akikről már rég megfeledkeztünk, nem tartjuk velük a kapcsolatot, csak ott vagyunk a telefonkönyvükben. Ilyenkor karácsony táján meg ezek a "kedves" ismerősök mindenkinek elküldik a cuki kis karácsonyi, újévi versikét, aki a telefonlistájukban szerepel.
Általában 4-5 személytől szoktam kapni ünnepi smseket. A legtöbbet vers formájában: van amelyik érzelgős, a másik szórakoztató, a harmadik perverz stb. Kinek épp min akad meg a szeme a neten vagy elküldi épp azt amelyiket 2 perccel azelőtt kapta egy másik ismerősétől. Az utóbbi kapcsán megindul a lavina. Történt már meg, hogy ugyanazt az smst megkaptam háromszor is egy este alatt.
Nem kérek, köszönöm szépen, az ilyenfajta jókívánságokból. Teljes mértékben egyetértek és támogatom a NemSMS Karácsonyra kampányt. És ezennel megfogadom, hogy nem fogok senkinek sem küldeni az ünnepek alatt üzenetet, és nem is várok senkitől. Aki számít azzal úgyis közölni fogom jókívánságaimat... szóban.

Orangetól a Cosmotehoz

2010-12-07T01:40:00.000+02:00

Már rég fontolgatom, hogy lemondok az Orange szolgáltatásairól, de mindig csak halogattam. Most betelt a pohár, nagyon elszánt vagyok. Januártól Cosmote ügyfél leszek.
Hat éve megvan az Orange kártyám. Az elején minden szép és jó volt. Nagyon sok ingyen percet és üzenetet kaptam kevés pénzért. Ahogy telt az idő úgy gyarapodtak a különböző kedvezményes ajánlatok. Berobbant az Orange Young opció is. Kedvező árak, kecsegtető szolgáltatások. Kb. 2 éve állítottam be. Azóta folyamatosan kapom a spam sms-eket. Most már naponta többször is. Legutóbb nyugdíjasnak tituláltak és kértek, hogy fáradjak be az Orange üzletbe a nyugdíjszelvényemmel együtt, mert ajándékot kapok. Mellesleg ebben az üzletben szoktam feltölteni a kártyámat. Persze már kidolgoztak egy ötletes tracking technikát is. Tudják melyik OrangeShop-ban töltöm fel a kártyámat, hány euróval, milyen gyakran, hiszen vásárláskor mindig elkérik ezeket az adatokat. Szép húzás. Kérleltetik jobban odafigyelni az ügyfélre, a koromnál úgyis mellényúltak!
Ahogy léteznek felhasználóbarát weboldalak, úgy kellene létezzenek ügyfélbarát vállalatok vagy szolgáltatások. A mobilszolgáltatók esetében nem ártana az ügyfélre is fordítani némi időt, miközben mindenhol azt hangoztatják, hogy az ügyfél a legfontosabb. Az nem elég, hogy néha még határidő lejárta előtt elveszik a perceimet, de még arra sem született megoldás, hogy mi van akkor, ha az opció lejárta előtt elfogynak a percek. Mert nekem most ez a nagy problémám. Bár szóban létezik, hogy inaktívvá tehetem az opciót csak épp gyakorlatban nem. Így maradok a sok percemmel és nincs mit csináljak, míg le nem jár a beállított opcióm (persze telefonálhatok így is, csak egy halom pénzbe kerül). Felhívhatnám az ügyfélszolgálatot, ahogy ezt már egy hasonló esetben meg is tettem. Elméletileg ők kitudják kapcsolni a beállított opciót. Gyakorlatilag meg fél napom rámegy arra, míg a robotocskát végighallgatom és össze vissza nyomogatom a számokat míg végre elérek egy élő személyhez. Itt aztán a meglepetés: ő mindenről hajlandó beszélni velem, elmondja az új ajánlatokat is, de a problémámat nem hallgatja meg. Vagy ha mégis, akkor ugyanazt elmondja, hogy elméletileg ki lehet kapcsolni. Egyszer sikerült is, többet nem.
Ezek után nem tudom miért maradhatnék még mindig az Orange ügyfele. Betöltötték a poharat a napi spam sms-eikkel. Bezzeg mielőtt elfogyna az összes percem, nem küldenének egy figyelmeztető üzenetet, mint azt a régi szép időkben tették. Egyértelmű, hogy nem fogom lecsekkolni minden nap, hogy épp hány percnél tartok, mert azért is kapok 5 üzenetet.
Tehát januártól veszem a cókmókomat és elindulok a Cosmote-hoz. Annak örülök a legjobban, hogy a számomat megtarthatom. Legalább jó is van a dologban.

Válságban a Román Posta?

2010-12-04T01:37:00.001+02:00

A gazdasági válság és amúgy az országban uralkodó politikai káosz miatt egyre nagyobb esély van a Román Posta bukására.
Azért még mentik a menthetőt. A minap a postán jártam, ajánlott levelet kellett feltennem. Miközben a régi tűs nyomtató kinyomtatta a sok ezzel járó papírt, a kiszolgáló hölgy kedves hangon érdeklődött, hogy "szép téli képeslapok érkeztek." Nem vásárolok belőlük? Én, mint aki évekkel ezelőtt küldött/kapott nyomtatott képeslapot, csodálkozó mosoly kíséretében válaszoltam, hogy nem kérek. Nem erőltette a dolgot. Neki is egyértelmű volt a válaszom. Gondolom számított rá.
Ma megint a postán. Lejátszódik ugyanaz a jelenet. Gyönyörű karácsonyi képeslapok érkeztek. Nem kérek? Nem. Tudomásul vette.
Lehet jó lenne nosztalgiázni a képeslapokkal, de nem szokásom még online sem küldeni. Amúgy is egy képeslapért kivágnak egy negyed fát.
Sajnálni való a posta, hogy ilyesféle megoldásokhoz kell folyamodniuk. Vagy mégsem?

Blog Action Day 2010

2010-10-14T17:04:00.003+03:00

Ha október 15-e, akkor Blog Action Day. Minden évben egy égető problémáról kell írjanak a kezdeményezéshez csatlakozó bloggerek. Az idén a víz az akció témája. Bloggerek ezrei csatlakoztak már az eseményhez, akik írni fognak a témáról, hogy így is felhívják a társadalom figyelmét a vízzel kapcsolatos problémákra. Holnap lesz a nagy nap, ugye te is megfogod említeni bejegyzésedben a vizet?

Véletlen vagy befolyás?

2010-02-09T10:26:00.009+02:00

Szavazni lehet a Medve Szövetség - marosvásárhelyi sapientiás öregdiákok szövetsége - lógójára. Jobban megnézve a weboldalt, észrevehető, hogy az oldal favikonjában már szerepel egy logó, amire szavazni is lehet.
Kérdés: ezzel a szervezők befolyásolni akarják a szavazókat, ennek a logónak kell nyernie, vagy csak egyszerűen meggondolatlanság lenne?
Mindenképpen, ha már az oldalra kattintottunk, adjuk le szavazatunkat! :)

Az ember, aki 17 évig nem beszélt

2009-11-28T01:29:00.007+02:00

Egy nap, 1983-ban John Francis sétálni ment. Az ezt követő 17 évben egyáltalán nem szólalt meg, így bejárva gyalog és hajóval a Föld egy részét. Ennek a furcsa életmódnak célja is volt: kifejezni tiszteletét a Föld és a környezet iránt. Megható történet, hihetetlen pillanatok, sok sok tapasztalat. Mindezekről maga John Francis mesél egy TED előadás keretén belül:

Maros parti Ócska Piac

2009-11-15T14:03:00.015+02:00

Vasárnap reggel 8 óra. Ma korábban jöttünk mint a múlt héten, ismerőseink tanácsára. "Ha korán mész, nincs még tömeg, és az árú is friss". Megfogadtuk, ott voltunk. Sok év után (talán 5-6) újra vettük az erőt és felkeltünk vasárnap reggel. A múlt héten csak 9 óra után mentünk, most korábban.

Tudom, nem szeretik, ha cigányoknak szólítjuk, de ebben a kontextusban, a roma megnevezés valahogy nem illik rájuk. Nem érzem azt, hogy tiszteletlenséget követek el, de ha igen, akkor elnézésüket kérem előre is!
Ahogy közeledünk a piachoz egy lány megszólít, hogy tudunk románul? Mondjuk igen, aztán kiderül, hogy ő a "piaţa ocskát" keresi. Kiderül, hogy líceumba jár, a Moldovai Köztársaságból érkezett, és soha nem volt még errefelé. De hallotta osztálytársaitól, hogy mennyi jó dolog van a piacon, gondolta most ő is megbizonyosodik róla.
A piac bejáratánál még új ruhákat, cipőket kínálnak az elárusítók. Természetesen a legtöbb árú kínai vagy hamisított. Minél jobban haladunk befelé, annál jobban átveszik helyüket a használt áruk. Aztán a piac szívében már a cigánynék kínálják portékájukat. Használt áruk, amiket ők is bálákban vásárolnak fel.
Van aki igényesebb: a cipőket kifényesíti és párban egymás mellé állítja. Így jobban tetszik a szemnek. Van aki kiönti halomba, és csak nagggyon nehéz társat találni nekik. A ruhákat mindig halomba öntik ki, aztán válogasson ki ki kedvére valót. Az árú kínálása sem marad el: "Tessék, tessék! Friss árú, válogasson kedvére valót!" - kiabálják; vagy: "A minőségi árúnak az ára sem alacsony! Tessék minőségi árút vásárolni!", "A lopás nem szép dolog, aki lop, az kapja el a disznó influenzát!". Úgy látszik, van aki nem ijed meg az efféle átkozódásoktól, hiszen pont mellettünk próbált csizmát lopni egy "magyar naccsága". A cigányné észrevette, a neccéből szitkozódások közepette visszadobta a csizmát a többi közé. Az asszony meg szóhoz sem jutott, de ez a kis jelenet elég volt, hogy mindenki megbélyegezze, aki szemtanúja volt az esetnek.
"Tőlem is loptak már" - mondja egy cigányasszony, akitől épp vásárolunk. "Megszoktam, de higgyje el még én szégyenlem magam, hogy kell kiabáljak valakivel. Nem kívánom senkinek!"
Van aki asztalokra kiterített halmokban kínálja a portékáját. Ez a fiú, bizonyára felkelti minden piacra járó érdeklődését. Ő úgy próbálja szemmel tartani a portékáját, hogy feláll az asztal tetejére én onnan figyeli a "turkálókat".
Külön élmény ez a piac. Megvan a maga sajátossága. Ekkora tömeget nem tudom még hol találni vasárnap reggeliben. Sok az ismerős, aki "kijött, hogy nézzen szét." Mi vásároltunk. Ismerőseink tanácsa bevált: "sok jó dolgot lehet kapni. de csak ha korán mész!"
Három nagy neccel indulunk haza, közben meg vissza-vissza nézünk a nagy tömegre és csodálkozunk, hogy "hűűű, milyen sokan vannak".

Fogyjunk, de hogyan?

2009-10-23T16:00:00.000+03:00

Blog Action Day - klímaváltozás

2009-10-15T13:44:00.020+03:00

Napjaink legfontosabb problémájának lehetne mondani. Mindenkit érint, de a legtöbb ember mégsem figyel rá. Függ tőle a jövőnk, mégsem vesszük komolyan. Egyének, embercsoportok, szervezetek, vállalkozások hívják fel emberek milliói figyelmét a problémára, látszólag hiába.
A következmények nyilvánvalóak, mégis vita tárgyává válnak. Tényleg igaz, amit a tudósok a klíma változásról és a globális felmelegedésről állítanak? Vajon el kell hinnünk azt, hogy ha így folytatódik, akkor nemsokára a jegesmedvék is kihalnak, eltűnnek a Maldív-szigetek, megnövekszik a sivatagok területének mérete, a tengeri teknősök kipusztulnak... és még sorolhatnánk a sok-sok várható következményt, amiket a klímaváltozás vált ki!

A Blog Action Day felhívására ma több ezer blogger fog írni a klímaváltozásról. Mi felelősnek érezzük magunkat azért amit a Földünkkel teszünk. És te?
Végezetül következzék néhány fotó a globális felmelegedésről, melyek, azt hiszem, önmagukért beszélnek:

Erdélyi szépségverseny - a kulisszák mögött

2009-09-24T00:58:00.011+03:00

A fenti levelet egy Erdélyben megrendezett szépségverseny szervezőjétől kaptam, nem kis meglepetésemre. Nem is a levél lepett meg annyira, bár az sem mindennapi dolog, hanem a tárgya és a hangneme. Nem azért tettem publikussá, hogy ezzel bosszút álljak a kedves szervező úron, egyszerűen a nagyérdeműnek szeretném ezzel bemutatni, hogy valójában mi is állhat egy ilyen rendezvény háta mögött.

A szervező úr szerint jogokat sértettem meg egy régebbi bejegyzésemmel, amelyben az oldaláról átvett idézetekből készítettem egy összeállítást. Adatlopás és személyi jogok megsértésével vádol, ami alaptalannak bizonyul: elsősorban az átvett szövegeket megjelöltem és a forrást is közzétettem, másodsorban senkinek a nevét nem közöltem a bejegyzésben. Ugyanakkor a rendezvény honlapján sem találtam olyan információt, amely megtiltaná tartalmának részleges használatát.
Ezek szerint alaptalan vádak esetében is lehet jogi intézkedéseket tenni – persze mindez csak a szervező úr furfangos agyában történhet meg. :)

A levél csattanóját a végére hagyta, ahogy az lenni szokott: azonkívül, hogy badarságokat hordott össze a jogokról, figyelmeztet a kedves résztvevők negatív visszajelzésére. Mindez nem is lenne baj, ha pont nem az a két lány reklamált volna, akik szüleinek valamilyen közük lenne a törvényekhez. Ez vajon a véletlen műve lenne?

Válaszoltam neki, kifejtettem véleményemet, miszerint téved, ő újra írt és váltig állította, hogy neki van igaza. Kértem, legyen szíves konkrétan rámutatni azokra a törvényekre és jogokra, amelyeket állítása szerint megsértettem. Nem tette, mert nem volt, ahogy! Ellenben megjegyezte, hogy reméli nincs kifogásom, ha elküldi a blogom címét és elérhetőségemet a lányoknak. Nincs! De kérdem én, ha ezek az állítólagos lányok, nem látták a bejegyzésemet, honnan tudták, hogy egyáltalán foglalkoztam a bemutatkozó szövegükkel? A másik kérdés: ha ezek a lányok annyira intelligenseknek tartják magukat – végső soron ezért reklamáltak -, miért nem tudják az elérhetőségemet egyszerűen a blogomon megkeresni? Hiszen publikus! Hihetetlen!

Ez ügyben megkérdeztem jogon levő ismerősömet. Miután elmeséltem neki a helyzetet, felhívta telefonon a szervező urat. Hamar kiderült, hogy a jogi kérdések esnek, hiszen nincs mivel érvelnie mellettük. Azzal „védekezett”, hogy a serdülő, fiatal lányok lelkivilága mennyire törékeny még. Ismerősöm tudatta vele, hogy az ilyen rendezvényeknek megvan egyaránt a pozitív és a negatív velejárójuk: aki reflektorfénybe akar kerülni, annak, viselnie kell a következményeket! Osztom a véleményét!
Ezek után felmerül a kérdés, hogy mi értelme volt a levélnek? Mi értelme volt az ironikus, fenyegető hangnemnek (a szervező úr szerint nem fenyegető, csak figyelmeztető, legyen!)? Talán ha emberibben állt volna az egészhez, elérte volna célját!
Az ügyet részemről bezártnak tekintem!

Övéké a világ

2009-08-31T00:12:00.009+03:00

Kicsit barnább bőrűek voltak, mint a városi polgárok többsége. Épp egy utcai szemetesben kotorásztak: anya, fia (nem lehetett több 7 évesnél) és talán a fiú nővére (adjunk neki kb. 15 évet). Az egyik leverte a szemetest és továbbindult. A másik utána szólt, hogy tegyék vissza. Nagy nehezen vissza is tették. Még van bennük lelkiismeret. Tovább mentek. A kisfiú talált egy nagyobb szivarcsikket a földön. Alaposan megvizsgálta, felvette és már szaladt is, hogy beérje a női személyeket. "Adjatok egy tüzet!" - szólt oda hozzájuk. Azok épp cigarettáztak. Az egyik odatartotta neki, meggyújtották, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy 7 év körüli gyerek cigarettára gyújt.
A kisfiú boldogan ballagott a többiekkel. Most már mindhárman szívhatták. Mi meg meglepődve bámultunk utánuk.

Eredeti ötlet

2009-08-24T22:31:00.004+03:00

Az idei Art Forest egyik különlegessége az "öko-laptop":

Néha még ők is összezavarodnak :))

2009-08-21T23:13:00.006+03:00

George W. Bush, Condoleezza Rice na meg az angol nyelv, a tökéletes párosítás!

Best of Erdély Arca 2009 - bemutatkozások

2009-08-18T11:08:00.008+03:00

Azonkívül, hogy szeretnek élni, bulizni, sportolni, a barátokkal lenni, új dolgokat kipróbálni, számtalan dologgal színesítik életüket a királynő jelöltek. Az alábbi összeállításban a legjobb bemutatókat gyűjtöttem egy kalap alá. (szolgáljon ez, mintegy válaszul az itt található összeállításra) Persze vannak bemutatkozások is, melyek több kategóriába is besorolhatók, de igyekeztem a legmegfelelőbb helyet megtalálni nekik.

Magyarból elégtelen:
..minden vagyam hogy lehesen magamnak egy elo majmocskam...es legfobb vagyam hogy egy delfinnel uszkaljni...akinek tetszenek a kepeim szavazzon ram sok sok puszika..

…Romania teruletem tobb versenyn is vettem reszt ahol kulondijakat ertem el illetve elso es masodik helyezest is. Tobb ujsagnak es magazinnak is fotoztam pld FHM Romania

…Szeretek néha egyedül elgondolkodni és csak magam elé nézni vagy csak amikor sétálok,megfigyelni az embereket hogy hogyan viselkednek hogy hogyan beszélnek,öltöznek és hogy miért a legtöbb ember szomorú és néha az utcákon nem látni egy mosolygós embert. Az álmok pedig széppé és élettelivé teszik a világot.

Erdélyt egyszerűen imádom, már többször jártam ott életemben, és rengeteg gyönyörű természeti csodát láttam. Aki még nem járt arra mindenkinek ajánlom figyelmébe, hogy menjen el legalább egyszer körül nézni, mert megéri. Én nem is érzeném teljesnek magam, ha nem jártam volna már ott. Röviden ennyi - pedig te is erdélyi vagy, elhisszük, hogy nagyon sokszor jártál ott már :))

A tanc es zene sokat jelent szamomra, de emelett az egyetemet sem hanyagolom mivel egy olyan szakot valasztottam ami nagyon is erdekel(penzugy) - ki választ olyan szakot, ami nem érdekli?

Kiváncsi és unatkozik:
Csak unalmamban jelentkeztem az erdély arcára De azért szavazhattok

Elég jól megértem magam az emberekkel Nagyon szeretek szeretni de azt nem szeretem ha nem szeretnek :DXDXDXD ennyi ha kérdésed van írj - megérted magad? Örülünk, és hova írjunk neked? Valamit elfelejtettél :)

Bemutatkozás?Minek? ;-) Csak kiváncsiságbol vagyok itt :* KiSs Ya :*

Sziasztok! Timi a nevem. Szeretek barátkozni, sétálni, gyerekekkel lenni. Nem azért jelentkeztem, mert nyerni akarok, hanem, hogy megnézzem, milyen:)

A chat rajongó:
Xijjasztok! Imádom a barataimat...=)) :X:X:* Szeretek sportolni, köztük a legjobban kézilabdázni, úszni, korcsolyázni...na, úgyhogy van...=D Juujj nagyon szeretem a zenét legyen szó bármilyen műfajról.=D Bizony hibázok, mint mindenki más és nem szeretem ha elítélnek...=D mindenképpen próbálom kijavítani amit elrontottam...:)Szerintem ez fontos.:) Ja és még azt nem szeretm ha a szemembe hazudik valaki...=D Hát...szeretnék valamit elérni itt, de ha vesztek sem baj...van még lehetőség...:) :* - nagyon izgatott lehetsz ám :)

A társkereső:
…ha valaki jobban megakar ismerni vegyen fel msn en vagy yahoon.... MSN…

A nagy ego:
…Szerettem ha fotoznak ,mert minden képen jol tudok mosolyogni:) Aki akar szavazzhat rám is.Puszi :X – kis szerény, és csak szeretted?

sziasztok....egy kedves aranyos lany aki szereti a vicceket a smekerseget es az extrem helyzeteket...szeret masokon segitenni.....

Életút mesélő:
az oviban nagy kope voltam,ugy mint amosta suliba most keszulok a 8 osztalyba szertnem ha azt is sikeresen elvegeznem...bukas nelkul....remelem ram is szavasztok...sziaszotk

Eletem elso perceirol csak homalyos emlekeim vannak(ratesznek egy merlegre,bebolyalnak-ilyesmik).Ovodat vegzett lany vagyok.Az ovoda utan szuleim tanacsara altalanos iskolaba mentem.Nagyon sok mindenben ugyes vagyok,de most hirtelen nem jut eszembe semmi.Tudasszomjam 4. osztaly vegere elviselhetetlenne valt ezert beiratkozdtam a nyaradszerdai altalanos iskolaba,ahol nap mind nap rontom osztalyom atlagat csak ugy viccesen:)Kb enyi rollam:)

Vicces:
…a barátaim Marisnak vagy Riskának becéznek:) – nem így szokták a teheneket hívni?

A pesszimista realista:
A kepeim nevalami profi kepek,a hetkoznapjaimbol van egy-egy mozzanat megorokitve,de azert valasztottam ezeket a kepeket,hogy nelassatok tobnek mintami vagyok.Esha a szavazatokkal bejutok a dontobe kellemeset csalodjatok bennem..ha szeretnel meg tobbetis megtudni rollam az ID…
Sok reményem nincs ezzel a szépségversennyel kapcsolatban.De gondoltam ette fene majd elvállik.Magamról sokat mondani nem igazán tudok.Lényeges és apró dolgoknak örvendek manapság.Pl szeretem mikor süt a nap,ha van szivárvány,szeretek éjjel csillagokat nézni bárkivel.Jó mezitláb sétálni.Főképp homokban.Leszeretnék fogyni,de azt mondják nem szükséges.:-??Nemtudom. Tanulok gitározni és a hobbim az olvasás akár mennyire is furcsa. Kb. ennyi:)És szeretem Erdélyt.

A szókimondó:
Szőke, fekete szemű , úgyis csak erről szól ez a verseny! – na végre valaki!

A szájber csajszi:
→ xeretek telón bexélgetni

A politikus:
Sok sikert kivanok minden egyes erdelyi lanynak ! egyutt az ero :P

Szavazz rám, ha szeretnél még látni! – mert ha nem öngyi leszel?

Szavazzatok ram,mert nem fogjatok megbanni.Mindenkinek,aki ram szavaz,egy edes puszit kuldok.Koszi elore is. – a kis adakozó

Az őszinte:
Sziokah:*egy tini vagyok van egy baratom nagyon szeressuk egymast s nagyabol ennyi szavazz kerlek – a tini szerelmek mindig izgalmasak

És… a legjobb:
Antónia vagyok, magamról annyit szeretnék mondani hogy nagy Britney rajongó vagyok, oda vagyok a ruhákért, cipőkért, szeretek fényképeződni, táncolni illetve énekelni. Sportolni nagyon szeretek, főleg úszni. A cicababa stílust kedvelem, magas sarkú, szembetűnő rucik. Amúgy vidám vagyok, kedves, érzékeny, a kedvenc hobbim a vásárlás ha lehet így nevezni.

Sok sikert lányok!

Forrás: erdelyarca.ro

Már megint

2009-08-10T22:19:00.002+03:00

... sikerült megtapasztalnom, hogy nem fog ez az ország sosem megváltozni. Két esettel találkoztam ma, ami ezt alá is támasztja:
1. Reggel a buszon: utazik egy lány, hátitáskával. Az egyik megállóban felszáll két barna bőrű hölgyemény, persze nem fizetnek, mint az ilyen jó állampolgároknál szokás. Egyszer csak látom, hogy a lány lerántja a táskát a hátáról, és kezdi vizsgálgatni. Igen, a hátsó zseb cipzárja már ki volt nyitva. Ijedten kérdezi az előbb felszállt utasokat, hogy mit csinálnak? Nem szégyenlik magukat? De ők mintha mi sem történt volna beszélgettek egymás között. A lány meg kétségbeesetten vizsgálta, hogyha sikerült-e valamit kihalászniuk a táska zsebéből. Úgylátszik túl hamar "közbeszólt" és nem tudtak lenyúlni semmit.
2. Délután a tömbház előtt: a földszinti szomszéd kirakta az ablaka elé, a tömbház előtti zöld fűre a paradicsomait érni. Persze neki szabad, mert ő rendezi a zöldterületet. Nézek fel, és látom, hogy a szomszéd hölgyemény a harmadik emeletről kedves barátnőjével dumálnak az erkélyen, és közben cigiznek. Persze, már annyira nem vitte nekik, hogy egy hamutartót is beszerezzenek. Könnyebb volt csak úgy kipöccinteni az a hamut az ablakon kívül, ami épp a paradicsomokra esett.
Még csak itt tartunk, ahol tartottunk...

Mobiltelefon tilalom az iskolákban

2009-08-07T10:20:00.004+03:00

Olvasom, hogy az új oktatási törvénykönyv szerint a diákoknak tilos lesz miniszoknyában és mobiltelefonnal menni iskolába. (A teljes cikk itt olvasható)
A miniszoknya tilalma még érthető, és szerintem azt tudják is kontrollálni majd, azonban a mobiltelefonos dolgon kicsit meglepődtem. Szerintem röhejes a 21. században egy ilyen törvényt hozni, hogy kitiltják a mobiltelefonokat az iskolákból. Én elhiszem, hogy a kedves tanár, mikor diák volt, még nem volt mobiltelefon, de az akkor volt. Mint intelligens lény fel kellene fogni, hogy a mostani idők és az akkori idők közt óriási különbség van.
Persze, a tanároknak is igazuk van, hogy zavarják az órákat, de akkor is, hogy teljesen kitiltani... az már abszurditás. Miért is? Mert a diáknak ebben a digitalizált és elektronikus kütyüktől való függőség világában, mindig szüksége van a telefonra :) Ha nem egyébért, azért, hogy informálódva legyen :)
Akkor szeretném látni a tanárok arcát, amikor tényleg a diák mobiltelefonja ment meg egy helyzetet; mert volt olyan eset és még lesz...
Végső soron, szerintem meg kellene magyarázni a diákoknak, hogy ha nem is kapcsolják ki a telefont óra közben, legalább halkítsák le. Jó ötletnek tartom a pénzbeni büntetést is :))

Közkapcsolatok (PR) = reklám és újságírás, csakis hölgyeknek!

2009-08-06T10:31:00.020+03:00

A napokban egy álláshirdetés jött le egykori egyetemem levelező listáján a jövő kommunikációs szakemberei számára. PR munkakörbe keresnek megfelelő személyt. És akkor következzenek a feladatok: "újságcikkek írása, marketinges feladatok: reklám, image-fejlesztés és sok minden más."

Kérdem én, hogy mi köze egy PR-esnek a reklámhoz? Hiszen tudjuk, hogy a reklám és PR az két különböző világ! Mióta ír egy közkapcsolati felelős újságcikkeket? Tudtommal a PR munkakörben dolgozóknak a sajtóval való kapcsolattartás a feladata; és ha már újságcikkekről van szó, akkor a sajtóközlemények megírása, aminek alapján majd az újságíró fog cikket írni belőle.

Nem csodálkoznék ezen, ha nem egy olyan írta volna, aki közkapcsolatok szakon tanult...
Sajnos még mindig ott tartunk, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a PR-t a reklámtól és az újságírástól! Igen, egyszerűbb és kényelmesebb mindent egy kalap alá venni, és akkor csodálkozunk, hogy nincsenek kommunikációs szakemberek és munkakörök...
És a levél legérdekesebb része: "Nem akarunk diszkriminatívak lenni, de hölgyek jelentkezését várjuk!" :))

Ezentúl

2009-08-01T23:34:00.003+03:00

Már nagyon rég visszakaptam a laptopomat, mégis mind halogattam a blogírást, inkább olvasgattam mindenféle blogot. Így elhatároztam, hogy akármi is legyen, augusztus 1-től újra kezdem.
Gondolkodtam, hogy mi lenne a legjobb megoldás: hozzak létre egy másik blogot amelyben inkább a munkámról, a professzionális dolgokról írok, és ezt hagyjam meg személyes, mindennapi dolgokat magába foglaló blognak, vagy pedig mindent tegyek egy kalap alá?
Lehet nem hoztam a legjobb döntést, de úgy gondolom, hogy mindkét terület megfér itt egymás helyen. Amúgy is, ott van a "Témakörök" menü, és ott lehet keresgélni :)
És azt is megfogadtam magamnak, hogy ezentúl gyakrabban írok... bár ismerve a jelenlegi időbeosztásomat, szinte a lehetetlen lesz, de próbálkozom!

Miért?

2009-06-24T21:40:00.002+03:00

Néha felmerül bennem a kérdés (ha az ide látogatóknak nem is), hogy miért nem írok blogot? Aztán rájövök, hogy egyszerűen fizikai időm nincsen rá. Mikor meg lenne, akkor már sem energiám, sem kedvem nincs pötyögni.
Hiába mentegetőzök, a lényeg ugyanaz marad: alig ballagtam el az egyetemről, másnap már munkába is állhattam: napi nyolc órát számítógép előtt tölteni, nem a legkellemesebb és legkönnyebb dolog... de örülök, hogy dolgozhatok. Délelőtt-délután meló, utána tanulás államvizsgára, vagy éppen időtöltés a szeretteimmel. Ezek után, azt hiszem, nem is szorul magyarázatra, hogy miért nem írogatok... pedig lenne miről, de majd máskor.
Most egyelőre semmiképp sem fogok tudni írni, mert kölcsön adom a laptopomat; valakinek, akinek most nagyobb szüksége van rá mint nekem... Majd listát készítek, hogy mikről fogok írni, ha majd egyszer lejár a vizsga, és visszakapom a kis jószágomat :)

Politika

2009-06-08T22:49:00.005+03:00

Megvolt ez is... tegnap szavaztunk, reménykedve, hogy valamennyire "normális" emberek képviselhetik majd hazánkat az Európai Parlamentben. Aztán mára, nekem legalábbis, kicsit elment a kedvem az egész politikától (nem mintha annyira benne lennék, de azért érdekel, hogy mi történik körülöttem), amikor megláttam, hogy mi folyik a televízióban. Nem jön, hogy higgyem, hogy Békáli megy Brüsszelbe. Ez annyira abszurd dolognak tűnik... lehangolódtam nagyon a hírtől, hát még a nyilatkozataitól, miszerint, ő nem fog gyúródni a vonatokban és utazni órák hosszat. Ő bizony kihasználja, hogy neki személyi repülőgépe van, és ha tetszik, ha nem ő azzal fog utazni. Mikor rákérdeztek az angol nyelvtudására, odavágta a riporternek, hogy hát tud angolul, egy hónapot kell ismételjen, és se perc alatt folyékonyan fog tudni beszélni. Leglább magabiztos embereket jutatott a nép az EP-be.
Meg ott van az államfőnk kislánya, aki annyi szavazatot kapott, hogy egyedül össze sem tudná számolni. És akkor mit csinál, a drága Ebácska? Feladja függetlenségét és máris visszaáll a pártba. Ravasz húzás volt, nem mondom!
A lényeg, hogy Románia képvisleve lesz az Európai Parlamentbe. Hogy ki által, az már más kérdés. Egy azonban biztos: már jobban nem járathatják le képviselőink országunkat, már rég le van az járatva Európa szemében!

A papírforma most nem jött be!

2009-05-31T14:05:00.005+03:00

Megjelent a színpadon, mindenki őt röhögte. Előítéletek sokasága merült fel abban a percben. Esélyt adtak neki. A zene megszólalt, ő elkezdett énekelni. Mindenki tátott szájjal hallgatta. Azóta vele van tele a világsajtó. Susan Boyle a 21. század csodája. Gyönyörű hangjával lenyűgözte a Britain's Got Talent zsűriét, nézőközönségét, az egész világot. A csoda azonban ott kezdődik, hogy 47 éves a hölgy, és még senki nem fedezte fel tehetségét, pedig már tini korában megcsillogtatta hangját a gyülekezet kórusában.

Az előválogatások egyik estéjén megjelent egy táncos csapat a színpadon. Nagy taps fogadta őket. Kétség nem fért hozzá, hogy tudják, hogy kell elkápráztatni a közönséget. Előadás közben és utána is őrjöngött a közönség. Csodálatosak voltak a fiúk! Ilyent még a zsűri sem lát mindennap. Fellépésük azonban nem kavart nagy port. Magától érthetődő, hogy fiatalok, ügyesek, tudják mit akarnak.
Aztán a versenyzők találkoztak egymással az elődöntőben. Susan kapta a közönség legtöbb szavazatát, a Diversityt "csak" a zsűri juttatta tovább a döntőbe. Innen egyértelmű volt, hogy a hölgy megnyeri a versenyt. Már senkinek sem okozott nagy meglepetést, hogy a döntő két végzőse ők lettek. Mikor az eredményhírdetésre került sor, már mindenki várta, hogy Susan Boyle nevét fogják kiáltani, azonban sokak csodálkozására ez másképp történt, és a versenyt a Diversity nyerte, hozzáteszem: meg is érdemelték a fiúk.
Sajnos most a média nem azzal van tele, hogy a Diversity nyert, hanem azzal, hogy Susan Boyle csak a második lett. Mindenképpen ha nem is ő nyert, már világsztár lett belőle. Hmhm... valamit tudhat ez a hölgy!

Fura volt, de reális!

2009-05-27T21:55:00.008+03:00

Városunk egyik hypermarkete hétköznap 23 óráig van nyitva, vasárnap 22 óráig. Hétfőn úgy döntöttünk, időhiányra hivatkozva, hogy egy kicsit később megyünk el bevásárolni. Kaptunk hát az alkalman, hogy késő estig nyitva van, és fél 10 fele el is indultunk. Közel van, csak itt a városvégén, így nem lehetett több mint háromnegyed 10 mire odaérkeztünk. Persze nézelődtünk, rakosgattuk a termékeket a kosarunkba, addig, hogy a zöldséges részlegre értünk. Próbáltuk kiválasztani a legszebb zöldésgeket, amiket aztán lemérettünk volna, ha... lett volna egy alkalmazott aki lemérje. De a mérlegek mögött senki. A hölgyike épp pakolta a gyümölcsöket, de nagy ímmel-ámmal odalépett a mérlegekhez. Látszott rajta, hogy valami nem oké. Aztán már nem bírta tovább, és hozzánkvágta a kérdést: Minek kell ebben az órában vásárolni? Nem tudnak otthonülni?
Visszaválaszoltunk volna, de a meglepetéstől szóhoz sem jutottunk, de nem is láttuk érdemesnek. Ki nem mondott kérdések sorai fogalamzódtak meg bennünk is: hogy engedheti meg magának az alkalmazott, hogy így beszéljen a vásárlóval? Miért van ráírva arra a kis kitűzőre, hogy hozzá bármikor fordulhatunk kérdéseinkkel, szívesen válaszol? Miért... és még sorolhatnánk a kérdéseket... Meglepett, pedig nem is kellett volna!

A romániai civil szféráról

2009-05-23T21:42:00.008+03:00

A minap interjút készítettem Márton Zoltánnal, a szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatójával. Az ő gondolatait fogom az alábbiakban megosztani az olvasókkal a romániai civil szféráról. Érdekes gondolatok, és mindenképp elgondolkodtatóak:
"Ez, ami nálunk folyik, a civil életnek, a civil szférának a mostani szerepe, remélem, hogy még csak a kezdet, még nagyon gyerekcipőben járunk. Egyáltalán az embereknek az agyában nem tiszta, hogy mi az, hogy civil társadalmi megmozdulás, mi az, hogy civil szervezet.
Románul ugye, non-guvernamental, de attól még, hogy nem kormányzati, attól még nem biztos, hogy civil. Nem hatékony egyelőre, és ez nem azért van, mert az emberek bunkók, hanem azért, mert úgy tűnik, hogy nem sikerült egy civil szervezeti közeget kialakítani. Nem voltak sikerek, valószínű. Például a Pro Európa Liga Marosvásárhelyen, kimagaslóan csúcsteljesítményű civil szervezet, de ha azt vesszük, még nekik sincsenek olyan nagy eredményei. Romániában mindenképpen az egyik legkeményebb. De nem elég.
A vásárhelyi alapítású CEMO (Civil Elkötelezettség Mozgalom), amely szerintem az egyik legszebb reményű szervezet. Ahogy nézem a vezetését, az a bulldog típus, hogy amit megfogott azt nem engedi el. Reményeim szerint ebből valami ki fog kerekedni. Hasonló példák láttán valószínű és remélhetőleg egy kicsit erőre kap a civil élet, mert jelen pillanatban, ami van az pocsolya!Ez nem elegendő!
Egy civil szervezet annyira kell anyagilag független legyen, hogy egy stábot meg tudjon fizetni, hogy teljes munkaidőben azzal foglalkozzon és menedzselje. Az akciókra, pedig nem kell neki saját forrása legyen, hanem lehessen olyan forrásokhoz hozza nyúlni, kormányzati forrásokhoz, amivel civil szervezeti célokat meglehet valósítani. Egyelőre ez Romániában fikció. Itt a politikum ellenségként tekint a civil szervezetekre, habár azt sem tudja, miről van szó, de már félrelöki, hogy ne szóljanak bele; egyből gyanús az, hogy mit akar egy civil szervezet. Bármiben… környezetvédelemben, nyelvhasználatban, mert gyanús. A magyar politikusoknak frásza van a magyar civil szervezetektől, azért, hogy nehogy véletlenül felelősségre vonják őket, mert hát megdicsérni nagyon nincs miért őket, tehát akkor csak a felelősségre vonás következik és ezért frászuk van. Hát nyilván, a románoknak még nagyobb frászuk van. És ezért tulajdonképpen egy ilyen helybetoporgás is tapasztalható, de én úgy gondolom, hogy maturizálódik lassan a társadalom és egyre inkább egy kicsit jobb irányba fog eltolódni.
A fiatal generációknál meg az a probléma, pont, amit én itt hosszas időzéssel ecseteltem a kommunizmusban rejlő tapasztalataim során, amikor is megtapasztalhattuk az akkori körülmények között az akkori értékrendszert, hogy ha valami szilárd alapokon van, akkor könnyű azt tovább fejleszteni. Egyszerűbb volt elválasztani a jót a rossztól. A világ fehér volt és fekete. Szilárd alapokra könnyű építkezni, homokra pedig nehéz. Jelen pillanatban a fiatalságnak esélye nincs, nem azért mert bunkóbb, nem azért mert nemtörődöm, nem azért mert slendrián, hanem azért, mert nem lát igazi értékrendszereket. Az egyház le van járatva. Nemcsak azért, mert rossz emberek akarnak rosszat az egyháznak, hanem azért, mert nincs ecet benne; sem a katolikus, sem a protestáns egyházakban. Ezt így általánosságban mondom, nyilván a kivétel erősíti a szabályt. Tehát nincs meg a becsülete az egyháznak.
Cartoonnetworkon, MTV-n, RTL Klubon… ezeken a szemeteken nőnek fel a generációk, Coca-Colán... Akkor mire alapozzanak? Az a gyerek, akinek otthon a szülei az agyába nem rágják az alapokat, a társadalmi behatásokat kiküszöbölve, tulajdonképpen búra alatt nevelve a gyereket, annak nincs esélye normális értékalapot megvetni. Ez egy nehéz ügy, de a civil szervezeteknek az a feladatuk, hogy pont ezt a behatást is ellensúlyozzák valamivel. Az egyházaknak is ez lenne a legfontosabb szerepe. Az a tényállás, hogy az egyházak teret veszítenek, a civil szervezetek gyakorlatilag újszülöttek még ebben a társadalomban. Nyilvánvaló, hogy a javunkra szolgálna, ha mindkét intézmény egyre inkább teret hódítana a mindennapjainkban."

A szotyizás kultúrája

2009-05-17T22:53:00.009+03:00

Nulladik lépés:Vegyél egy tasak magot (napraforgómag vagy tökmag, teljesen mindegy)!
Első lépés: tegyél a szádba egy maroknyi magot!
Második lépés: helyezd a pofid egyik felébe!
Harmadik lépés: most helyezz át egy szem magot a másik felére!
Negyedik lépés: törd szét a fogaiddal a héját!
Ötödik lépés: vedd ki belőle a magot a nyelveddel!
Hatodik lépés: köpd ki a héját, edd meg a magot és ismételd meg a lépéseket!

Írja egy amerikai napraforgó és tökmagokat forgalmazó cég csomagolásain. Azt tudtam, h az amerikaiknak mindent a szájukba rágnak, de hogy ennyire... vagy lehet csak azért csinálták mert funny? Hmm... mindenesetre jót derültem rajta.

Reggel

2009-04-08T07:32:00.005+03:00

Hosszú idő után, ma kivételes reggelben volt részem. Mivel bagoly típusú ember vagyok, későn fekszem, de későn is ébredek. Ma reggel azonban más volt, mint a többi. Már jóval (több mint 2 órával) napfelkelte előtt felkeltem, mert este korán lefeküdtem - ami szintén ritkaságszámban megy nálam.
Miközben teendőimet végeztem, hallgattam a madarak csicsergését, és vártam, hogy megláthassam a mai első napsugarat. És sikerült! A mai reggel a kedvenc versemet juttatta eszembe, amit még az iskolában tanultunk. Ez a vers ébresztett rá arra, hogy mennyi szépség tud lenni a reggelekben. A kedvenc részem, mikor leírja az első napsugár megjelenését; élet van benne és dinamikusság. :)

Tóth Árpád: Körúti Hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

Végre valami jó!

2009-04-06T23:51:00.005+03:00

Ma tapasztaltam először, hogy városunkban tudnak jó dolgok is történni, ha azt az emberek akarják és tesznek is érte.
Annak rendje, módja szerint már hetekkel ezelőtt bejelentették, hogy a neves zongora művész, Richard Clayderman, fog koncertetzni városunkban. Magától érthetődő, hogy nem kellett nagy promoválás a rendezvénynek. A jegyek már időnap előtt elfogytak, de akik lemaradtak a jegyvásárlásról, azok nem kellett szomorkodjanak, hiszen kiderült, hogy a koncert ki lesz vetítve a híres-neves Kultúrpalota elé, és még ülőhelyek is lesznek.
Kilátogattunk a tegnap a tett helyszínére és láss csodát! Igen! Ki volt vetítve egy óriáskivetítőn a koncert, az utca le volt zárva, és a hamarabb érkezők még ülőhelyet is találtak. Wow, ilyent is tudnak a szervezők? Elvoltam csodálkozva. Rengeteg ember vett részt az eseményen, kint is bent is. És a hangosítás is megfelelő volt, tehát csak jó tapasztalatokkal maradtam a Clayderman koncert után. (Na jó, negyed órát sem álldogálltunk kint, de a fő, amit láttam, ahogy megvolt szervezve!)
Az igazi meglepetést a végére hagyták a szervezők, amikor is tudtatták a benti nézőkkel, hogy kintről több mint 3 ezer ember követi figyelemmel a koncertet! Hát kedves bemondó úr, én elhiszem, hogy ilyenkor extázisban tetszik lenni, de azért ekkorát nem kellene lódítani, hiszen ha összeadtuk volna a kinti és benti nézőket akkor ha kijött volna a 3 ezer személy! Na de, fő a részvétel!

Amerikai csúcstechnológia?

2009-04-06T11:02:00.008+03:00

Bizonyára már sokan hallottak arról a hiper-szuper találmányról, amelyet az amerikaiak és nemcsak, előszeretettel használnak: nem másról, mint arról a robotkameráról van szó, amely 1474 megapixeles. Használatával olyan fotókat is lehet készíteni, melyekben tisztán kinagyíthatók az emberi arcok, vonások, vagy ha éppen ásít valaki, akár a torkában is tehetünk egy felfedezőutat.
Ez a csodagép Barack Obama beiktatása után lett híres igazán, hiszen a fotók, amelyeket készítettek vele a netről is elérhetők, itt. Izgalmas dolog kinagyítani egyes részeket és elfilózni az embereken. De hoppá! Ha figyelmesen megnézzük a fotót, nem is olyan csúcs, mint ahogy azt bereklámozták. Nézzük csak az alábbi képet:

Mintha fejetlen emberek is részt vettek volna a beiktatáson, meg egy fél fej is kíváncsi volt az eseményre. Sok ilyen rész található a fotón, ami kicsit megdöbbent, hogy most mi vaan? De a lényeg, hogy az amerikaiak csúcstechnológiával dolgoznak! :)

A Twitterről világosabban

2009-04-05T23:21:00.007+03:00

Mire jó a Twitter? Hogyan kell használni? Mik az előnyei? - ilyen és hasonló kérdésekkel találkoztam gyakran az utóbbi időben. Ezek megválaszolása késztetett arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést.
A világban már emberek milliói használják, bár itt mifelénk még nem annyira elterjedt. Ennek számos oka lehet: annyira újkeletű, hogy nem hallottak még az emberek róla, egyszerűen nem jutott el a híre mindenhova, vagy csak egyszerűen, ha hallanak róla, nem olvasnak utána, hogy mit is jelent.
Tehát tulajdonképpen mi is a Twitter?
Egy mikroblogging szolgáltatás, amelyet a Messenger sztátuszokhoz hasonlítanék. 140 karakter áll a felhasználó rendelkezésére, hogy közölnivalóját megossza másokkal is. Azért csak 140, hogy telefonról is tudjunk pötyögni, amit aztán automatikusan elküld a redszer az ismerőseinknek. Ugyanakkor ebben a térben létrehozhatjuk saját közösségünket is, hiszen személyeket követhetünk, akiknek láthatjuk üzeneteit, valamint azok a személyek akik minket követnek, ugyancsak látják, a mi üzeneteinket.
Mi a jó benne?
- létrehozhatjuk saját szociális hálónkat
- nyomon követhetünk személyeket
- fontos híreket tudhatunk meg, ha élelmesek vagyunk, talán hamarabb mint a sajtó
- érdekes oldalakra bukkanhatunk a mások által küldött linkekre kattintva
- megtudhatjuk, hogy mások hogyan csinálják, hogyan élnek, hogyan dolgoznak
- szakmailag is tanulhatunk másoktól, tapasztalatcserét folytathatunk
- interaktívan is működhetünk, visszaírhatunk bárkinek
- sokan használják, mindenféle országból
- lehetőség nyílik kapcsolatokat teremteni
- könnyen optimalizálható, nagy a valószínűsége annak, hogy ha a Google-ben rákeresünk a Twitter felhasználónkra, vagy a nevünkre, ha épp azt használjuk a Twitteren, első helyen lesz a találatok listájában

Kinek ajánlott?
Mindenkinek. Főképp azoknak a személyeknek, akik sokat vannak naponta számítógép előtt, hiszen ha Vistát használunk, akkor a képernyőre is ki lehet tenni a Twitter Widget-et, amelyen nyomon követhetjük, hogy ki mit írt. Illetve beállíthatjuk azt is, hogy minden üzenet érkezésénél egy csiripelő madárhang jelezzen.
Ugyanakkor ajánlott azoknak a személyeknek is, akiknek van megosztani valójuk másokkal, illetve kíváncsiak mások véleményeire, életkörülményeikre, szakmai tapasztalataikra.
Példa:
Robert Scolbe esete jó példa arra, hogy a Twitterről - bár ritkán, de van esély rá - hamarabb megtudhatjuk a híreket, mint a médiából. Az úriember ugyanis egy kínai földrengést jelentett a Twitteren, amit egy órával később láthattak csak a CNN nézői. Hogy hogyan csinálta? A kínaiak, akiket követett részletesen beszámoltak a földrengésről Twitteren, abban a pillanatban, amelyben az történt. Scolbe meg továbbadta, és így történt, hogy mire a CNN leadta a hírt, addig már több ember is tudott a történtekről.
Hogyan kezdjem el?
Először is felhasználót kell nyitni a www.twitter.com oldalon, és máris neki lehet látni twitterezni! Építő szórakozást kívánok hozzá!

A jelen diagnózisa: időhiány

2009-04-04T00:13:00.002+03:00

Nemrég olvastam az esti újságban, hogy egy helyi gimnáziumban bevezették az online napló rendszert, ami azt jelenti, hogy így a szülők könnyű szerrel megtudják nézni a gyerekeik jegyeit. Egyedülálló a megyében, nagy szenzáció még most! Mindenki ámul-bámul, hogy ilyent is lehet? Aztán az újságíró lelkendezik, hogy ez milyen jó lesz a szülőnek, hogy nyomon követheti gyermeke fejlődését, esetleg zuhanását, hogy tisztában lehet a hiányzásokkal is (van egy sejtésem, hogy minden tanuló álma, hogy a szülő tudjon a hiányzásairól).
Aztán nyilatkozik az igazgató is, hogy tulajdonképpen nem is a szülőkért hozták létre, hanem a tanulókért, az ők javukért, hogy ők legyenek tisztában az osztályzataik alakulásával. Ez utóbbi enyhén szólva röhejesen hangzik, hiszen a diák, ha jegyet kap, azt meg is tudhatja a tanártól. Minek neki online dolog? Ja, hogy tudja követni, hogy egyes tantárgyakból milyen jegyeket kapott, esetleg ha nem tudná összeszámolni a hiányzásait ezt otthon, számítógép előtt seperc kikalkulálja. Szükség lenne erre? Diákok szempontjából talán nem, de nézzük csak, kinek is az ötlete volt ez a korral együtthaladni akció?
A történetből kiderül, hogy a szülők kérték mindezt. Hogy miért? Most jön a poén: mert nincs idejük a gyerekeikkel kommunikálni. Hihetetlen, hogy idejutottunk! "Nincs időm" hallani nap mint nap. Én elhiszem, hogy sokmindenre nincs idejük az embereknek, talán, mert túl sokat vállalnak fel és vinnének véghez egy nap. De, hogy a saját gyerekére ne csináljon időt, ez nagyon siralmas. És akkor csodálkozunk, hogy milyen kamaszaink vannak. Panaszkodunk, miközben kiderül, hogy mikor a legnagyobb szükségük lenne a szülői támogatásra, esetleges tanácsadásra, a szülőnek épp nincs ideje meghallgatni, mert rohan egyik melóból a másikba. Hogy miért? Mert pénz kell a házhoz. Minél több pénz: hogy nekem nagyobb házam legyen, mint a szomszédnak, szebb autóm legyen, mint a rokonaimnak, sígytovább.
Én nem hinném, hogy akinek a gyereke sokat hiányzik az iskolából, és ezen az online naplón a szülő épp észreveszi, hogy sok a hiányzás, tudna változtatni a helyzeten. Ugyanis nincs ideje kommunikálni csemetéjével. De akkor meg ne csodálkozzon a rossz jegyeken és a sok hiányzáson. Szerintem nevelés kérdése az egész!
Hát kedves szülők, akkor szakítsatok ezentúl időt, hogy napirenden legyetek gyerekeitek iskolai helyzetével! Igazatok is van! Ez csak pár percet vesz igénybe. Nem olyan sokat, mint ha leülnétek gyerekeitekkel és elbeszélgetnétek vele egy kicsit, hogy mi volt aznap az iskolában, milyen esetleges problémái vannak. De ti tudjátok, hogy nektek mi a jobb! Én csak azt tudom, hogy még egy bizonyíték arra, hogy az internet mennyire eltudja személyteleníteni a kapcsolatokat.

Ajándék

2009-04-02T21:48:00.003+03:00

Hurrá! Nem is akárkitől kaptam ezt az ajándékot, hanem a Googletől, ugyanis megajándékozott életem első PageRank-jével. Azért ez a nagy öröm, mert ez az első. Remélem még sok-sok ilyen lesz :)

Off topic: két hét után el is vette. :)) érdekes

Dupla betűk sokasága

2009-03-20T14:07:00.005+02:00

Érdekes szavunkra bukkantam az előbb: hozzáállás.
Nem sűrűn lehet ilyen szót találni anyanyelvünkben, hogy három egymásután következő betű mind duplán forduljon elő. De ha valaki mégis talált ilyen szót, kérem ossza meg velem is! Érdekes :)

Amiért diáknak lenni jó :)

2009-03-13T12:36:00.001+02:00

Gyerekeink jövője: siralomvölgy?

2009-03-08T20:44:00.005+02:00

Néha önfeledten éljük az életünket, és nem is gondolunk arra, hogy mi van azokkal az emberekkel a világ másik végén, akik éppen most éheznek, szomjaznak, fáznak. Nem a mi dolgunk - mondjuk, és azzal bemegyünk szobánkba, ahol épp megy a televízió, a villany ég, a számítógép elvan indítva, a mobiltelefonunk töltődik.
Nem a mi dolgunk. Talán tényleg nem. Talán túl messze vannak tőlünk. Talán segíthetnénk rajtuk valamilyen formában, talán nem. És még végtelen talánt fel lehetne sorolni e téma kapcsán.
De vajon elgondolkodtunk-e azon már, hogy a gyerekeink milyen világban fognak élni? Honnan lesz vizük, mivel fognak majd a lakásban melegíteni, egyáltalán, hogy fognak lélegezni? Szomorú tény, de igaz: a természetes erőforrások már évről évre csak fogynak. De mi lesz, mikor mindez elfogy? Kiürül a Föld örökre?
Talán nem hiszed el, hogy egyszer elfogy minden, mert azt mondod, hogy a körforgás által újratermelődik. De arra nem gondolsz, hogy a népesség száma egyre jobban csak nő. Több embernek mégtöbb erőforrásra van szüksége. Már ott állunk, hogy Földünk erőforrása kevesebb, mint amennyi ember él bolygónkon.
Talán mégiscsak jó lesz ezután elgondolkodni mosogatás közben, hogy zárjuk el a csapot, mikor potyára folyik a víz. Vagy televízió nézés közben, hogy kapcsoljuk le a villanyt, ha nincs szükségünk rá. Vagy amikor elmegyünk otthonról, állítsuk alacsonyabb fokra a fűtést. Mert mi még luxus körülmények között élünk, és nehéz ilyenkor a rossz pillanatkora gondolni, de képzeljük csak el gyerekeink életét majd!

Nem hiszek a szememnek!

2009-03-07T00:20:00.006+02:00

Amikor megláttam nem hittem a szememnek. Nem stimmeltek a dolgok! Azt próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy ezt biztos nem ők készítették, inkább valaki tréfából rakta ki ezt a hirdetést egyetemünk hirdetőtáblájára.
Megvagyok győződve arról, hogy az egyik legolvasottabb napilapnak a szerkesztői stílusa ennél sokkal magasabb szintű, és a humoruk is. Nem hinném, hogy összevissza dobált szavakról azt hiszik, hogy az már humoros és nagyon, de nagyon vicces! Mert nem az. Nem nevetséges, inkább sírni kellene rajta!
Hiszem azt, hogy tudják mit jelent valamit kiemelni a szövegtestből és nem ott jelölnek be szavakat más karakterrel, ahol érik. Mivel többségük a szerkesztőknek egyetemet végzett, feltételezem, hogy tudják mit jelent egy logó, meg azt is, hogy az milyen esetekben és hogyan kell használni. A minőségre esküsznek, amit több-kevesebb sikerrel el is érnek.
Lehet, hogy naivitásom is közrejátszik ennek a felhívásnak az elemzésében, mert még mindig meggyőződésem, hogy NEM ők voltak azok. És nagyon remélem, hogy nem, mert ha mindez kiderül, nagyot fog zuhanni a színvonaluk.
Valaki más tette! Nyugtassatok meg, hogy így van!

Bippelj, visszahívlak!

2009-03-02T23:43:00.007+02:00

Gazdasági válság korát éljük. Ezt halljuk úton útfélen, nap mint nap: nincs egy napilap, ami meg nem említené ezt, nincs egy híradó, amiben nem hallanánk erről. Elmész két ember mellett az utcán, csakis valami ilyesmi lesz a téma (vagy ha nem, akkor is kilehet hozni a témából a pénzügyi válságot, hisz nagyon sokminden kapcsolódik hozzá), még az óvódás kis gyerek is tudja, hogy gazdasági válság van, azért nem veheti most meg neki anyukája az áhított csokit.

A kommunikáció világát sem kerüli el a gazdasági válság. Egyre több ember kénytelen újra használja, az 5-6 évvel ezelőtt (amikor a mobiltelefon elterjedt itt mifelénk) divatba lépett mondatot: Bippelj meg és majd visszahívlak! Azaz, tudom, hogy zsebed nem engedi, hogy feltöltsd a telefonodat, de kell veled beszélnem, és légyszíves csörgess rám, akkor visszahívlak és beszélünk! Éljenek a régmúlt idők divatjai, mert olykor előtudjuk venni a változatosság kedvéért őket. Vagy olyankor amikor épp a szükség megkívánja.
Úgy látszik máris megvan az első jelöltje "a gazdasági válság legjobb jelmondatai" kategóriának.

Ingyen cirkusz újra

2009-02-25T00:44:00.004+02:00

Régebb kedvenc témáim közé tartozott a városi közszállítás. Most újra story van:
Aminap épp megyek haza melóból a buszon, amikor az egyik buszmegállóban felszáll 3 kontroll és elkezdik ellenőrizni a jegyeket. Nem távol tőlem ült egy hölgy, aki amikor az ő jegyének ellenőrzésére került a sor, zöld színű jegyet nyújtott oda a kontrollnak (megjegyzésképpen: zöld jegyet a maxi-taxin adnak, pirosat a buszon). Kérdezi is az ellenőr, hogy honnan van neki ez a jegy? A hölgy válaszol, hogy a jegyárusító nénike adta. A kontroll: "Kérem akkor menjünk a jegyárusítóhoz és tisztázzuk az ügyet!". Mikor ezt meghallotta a jegyeket osztogató nénike, hangosan elkezdett kiabálni, megtörve így a viszonylag csendes hangulatot - az előző beszélgetés az ellenőr és a hölgy között békés hangnemben történt.
"Nem szégyelli magát? Hogy mer ilyeneket állítani? Tudja, hogy ezzel veszélyezteti az én állásomat? Milyen dolog ez? Így viselkedni egy felnőtt nőnek! Majd megmutatom, hogy mit érdemel maga! Szégyentelenje"- és mindezt az egész utastársaság hallatára. A hölgyemény azt sem tudta, hova tegye a rázúdított mondatokat. Zavarban volt, ez látszott rajta elég jól. És most már az ellenőrök is tisztába lehettek vele, hogy nem fizetett jegyet, mert megkérték szépen, hogy szálljon le a buszból és majd lent megbeszélik, hogy a busz tudjon továbbhaladni. De most a nő következett: hogy márpedig ő nem száll le, ő kifizette a jegyet, még kell utazzon két megállót és akkor majd leszáll. De nem volt más választása, a törvény az törvény. Végül leszállt a buszból.
Elindultunk. De azt még láthattam - mert a busz hátsófelében ültem -, mikor a hölgy előszedte a táskájából a piros színű jegyet a fejéhez kapva.
Ennyi a story. Két megállóval arébb már el is van felejtve. De feltevődik a kérdés, hogy most kinek a hibája volt az, hogy a hölgy elkellett hagyja a buszt, hogy a jegyárusító nénikének muszály volt védeni magát az őt ért támadásokkal szemben, lejáratva így az imidzsét, hogy kb. 5 percet időztünk egy buszmegállóban?
Érdekes eset volt. Még ilyent nem láttam. De azt megtanulta szerintem mindenki aki azon a buszon utazott, hogy a jövőben jobb lesz különbséget tenni a zöld jegy és a piros jegy között!

PR és a média

2009-02-21T20:03:00.005+02:00

Amint már írtam egy előző bejegyzésben, a cégnél én tartom (tartanám), a kapcsolatot a médiával. Úgy gondoltam, hogy ha megírok egy gyönyörű szép levelet és azt kiküldöm az adatbázisomban szereplő sajtósoknak, akkor máris mindjárt válaszolni fognak rá. Azonban nem így történt. Kiküldtem a levelet, de alig érkezett rá egy-két válasz, és azok sem voltak a legbiztatóbbak. Inkább árajánlatokat küldtek, hogy mennyiért jelentetnének meg egy cikket. Letört a hozzáállásuk, hiszen én szakmai partnerséget kértem, nem üzleti kapcsolatot. És abszurdnak tűnik nekem még mindig, hogy miért én kellene fizessek egy cikkért, ha témát adok a kezükbe és még meg is írom a cikket nekik. Jó persze, azt a cikket, ami ebben az esetben sajtóközlemény, még átszokták dolgozni, de akkor is legalább megvan a téma és nem kell keresniük. Bár ahogy elnézem téma szempontjából sem állnak rosszul, hiszen olyan szépen lehet írni egyes bulikról, hogy éppen mi történt a Jazz-ben vagy az Apollóban, meg, hogy melyik iskola milyen bulikat szervezett. Végtére is az ő imidzsükről van szó.
Egy találkozó alkalmával döbbentem rá arra, hogy mennyire a PR ellen vannak a médiában dolgozók. Úgy tekintenek a PR-esre, mint az ellenségre, hiszen egy PR cikk, nem hoz pénzt a konyhára. Én mint közkapcsolatokban dolgozó személy, hiszek abban, hogy a PR-es és a sajtós együttműködhet. Lehet, hogy ez egyelőre csak eszménykép marad. Lehet, hogy rossz helyen próbálkoztam, nem megfelelő módszerekkel. Az azonban biztos, hogy kaptam a sok kiküldött levélre pozitív választ is, számszerint kettőt, amelyeknek küldői hajlandók cégünkkel együttműködni. Én hiszek benne, hogy ez a közömbös hozzáállás a sajtósok részéről megfordítható!

Lesz-e rend?

2009-02-09T21:34:00.005+02:00

Persze már a csapból is a pénzügyi válság folyik, és ez természetes is, hiszen ha benne élünk, és ránk is hat, nincs ahogy elkerüljük.
Egyesek azt mondják, hogy csak ez az év lesz olyan szegényes, utána kifog majd a világ lábalni ebből a krízis helyzetből. Mások szerint, ez még semmi, lesz ez még rosszabb is, amikor nemcsak emberek milliói veszítik el az állásukat, hanem emberek milliói kerülnek ki az utcára és lesznek hajléktalanok.
Mint mindenki más, én is kíváncsi vagyok, hogy mi a véleménye erről a jelenségről az embereknek, ezért bátorkodtam szavazásra bocsátani ezt a problémát a kedves blogolvasóknak. Lesz-e még "gazdag világ", ahogy nagyanyáink mondanák? Vagy még most is az van?

Államvizsga - miről fogok írni?

2009-02-07T20:51:00.009+02:00

Rohamosan közeledik az államvizsga ideje. Már nagyon régen - még kollokviumi időszakban - megkértek rá, hogy válasszunk témát és vezetőtanárt. Nem volt könnyű témát választani, mivel nagyon sok mindenről tanultunk a három év során. Ilyenkor tucatnyi szempontot kell szem előtt tartani: például, hogy olyan téma legyen, amiről tanultunk is, legyen hozzá könyvészet stbstb. Nekem a legfontosabb szempont az volt, hogy érdekeljen is amiről írni fogok. Így jutottam arra a következtetésre, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) lesz a témám.
Legelőször ezzel a fogalommal a tavalyi, AIESEC által szervezett, CSR Maros kampánykor találkoztam, amiben mi is (értem a "mi" alatt a PR-Alpha Egyesületet) résztvettünk, mint kommunikációs partner. Akkor tudatosult bennem, hogy milyen fontossággal bír ez a dolog úgy a vállalatok, mint a társadalom számára. Azóta követem különböző vállalatok CSR projektjeit, kampányait. Érdekel a téma, mert úgyhiszem, hogy ezzel segíthetünk a környezetünkön, meg a társadalmunkon. A c égünk szolgáltatásai közt is megtalálható a CSR kampányszervezés, hiszen szeretnénk, hogy valamiféleképpen mi is segítsünk a társadalmunkon.
Sok érv mellett győzött a vállalati társadalmi felelősségvállalás téma, és megszületett a dolgozatom címe is: Társadalmi felelősségvállalás a romániai kőolajipari termékeket forgalmazó vállalatok esetében.
Szerintem mondanom sem kell, hogy a vezetőtanáromat nagyon meglepte a cím, több okból is: mi köze a CSR-nek a PR-hez, miért pont kőolajipari termékeket forgalamzó társaságok és mégis hogyan gondoltam el vizsgálni ezt az egészet? Elmeséltem neki, hogy végül is nem PR-es szempontból szeretném vizsgálni a témát, hanem kommunikációs szempontból. És hogy miért pont kőolajipari termékeket forgalamzó társaságok? Hát ez jó kérdés! Amúgy nem tartoznak az ilyen dolgok az érdeklődési területemhez, de sikeres kampányokat bonyolítottak le ezidáig (ld. MOL, Rompetrol, Petrom) és tudom, hogy lesz mit elemezni rajtuk.
Így esett meg, hogy meglett a témám is, vezetőtanárom is. A következő nagy feleadat az lesz, hogy összegyűjtsem az esettanulmányokat, valamint szakirodalmat keressek.

Máris eltűnik?

2009-02-06T22:16:00.003+02:00

Nemrég megtörtént városunkban is: megjelent az első esti ingyenes újság. Az első napokban csodálkozva nézték a járókelők a nagy halom újságot a narancssárga dobozokban. Nem hitték el, hogy ingyen van, hiszen a mai világban mit is adnak ingyen? Hát kevesek közt ezt az újságot. De hogy lehet csak úgy egy 16 oldalas, színes újságot ingyen adni? Ez a kérdés megfejthetetlen marad egy ideig.
Lassan megszokták a járókelők, hogy elvehetik a napilapot a dobozkából, anélkül, hogy bárki rájuk szóljon. Már annyira nagy az olvasóköre a lapnak, hogy naponta kétszer is kell tegyenek ugyanabba a dobozkába, mert annyira fogy.
A minap, mikor mentem az újság után, a dobozt üresen találtam. Furcsa volt ez a helyzet, mert idáig mindig megkaptam a friss újságot. Amint mentem hazafele egyszerre csak még furább jelenséggel találkoztam: a lapok ki voltak terítve a járda szélére parkolt autókra, tovább meg a járdára voltak ledobva a lapok; egyszerűen tele volt újsággal az egész környék.
Sajnos ami ingyen van azt egyesek nem tudják megbecsülni. Valakinek szúrta a szemét, hogy még léteznek olyan emberek akik valami jót is szeretnének tenni, bérmentesen? Sajnálatos....

Autentikus Erdély?

2009-01-23T20:00:00.003+02:00

Transylvania Authentica márkanéven szeretné levédetni Károly herceg Erdély hagyományos kézművességét, vendéglátását és mezőgazdaságát. Azt már mindenki tudja, hogy a brit herceg nagyon vonzódik az erdélyi tájakhoz, hagyományokhoz. Őméltósága mikor épp pihenni akar vagy csak egy kis autentikusságra vágyik, máris kiruccan egy-két napot Erdélybe. Kedvenc helye Almakerék (Malancrav), ami annyira megtetszett neki, hogy végül még a kultúrotthont is megvásárolta, és azóta sincs ahol tartsák a falubeliek az ünnepeiket. De ettől még büszkék a trónörökös szívében elért helyezésért, hiszen nem mindennapi esemény, hogy egy igazi herceg látogatja meg a falut. Állítólag azért szereti ebben az elhagyatott falucskában Károly herceg, mert legutóbb pálinkával, igazi szalonnával kínálták, amit jóízűen el is fogyasztott, mert hát ilyent nem minden üzletben találni abban az angolországban. Így történhetett az is, hogy szíve ügyévé tette Erdélyt és még le is szeretné védetni a nevét. Talán így sikerülhetne, hogy a Transilvania név lekörözze Drakulát. Mert biza biza, a határon túliaknak Románia hallatán először Drakula jut eszükbe és utána "Transylvania", ha egyáltalán az utóbbiról hallottak.
Mi örülünk Károly herceg kezdeményezésének, és kíváncsian várjuk mi fog kisülni ebből!

Rágni még vagy eldobni?

2009-01-23T00:08:00.008+02:00

A minap olvastam egy-két érdekességet a rágógumiról. Az is kiderült a cikkből, hogy Mexikóban a sok eldobott rágógumi miatt oda jutottak, hogy már azt tanácsolják az embereknek, hogy inkább nyeljék le, minthogy eldobják. Végül is, rövidtávon semmi mellékhatása nincs. Sajnos a rágógumi olyan szintetikus anyagokat tartalmaz, amelyek csak évezredek alatt bomlik le. Talán nem is gondolhattuk volna, hogy ezzel a kis, ártatlannak tűnő dologgal nagymértékben hozzájárulhatunk Földünk mihamarabbi elpusztulásához, ha nem a megfelelő helyre dobjuk ki.

Sajnos oda jutottunk, hogy bármerre járunk a városban, az utcák tele vannak sok-sok kis apró foltocskával. Az elején azt hihetnénk, hogy az egész az aszfalt mintázata, hiszen szinte nincs olyan hely, ahonnan hiányoznának ezek a fehér pöttyök. Aztán rájövünk a valóságra, hogy ezek tulajdonképpen földre dobott rágógumik maradványai; és akkor teljesen átértékelődik minden. Míg a mindennapok forgatagában nem vettük ezt észre, hiszen gyermekkorunk óta "velük együtt" nőttünk fel, addig most mindenhol csak rágógumit látunk. Más emberek szájából kiköpött rágógumikon lépkedünk! Undorító!
Megszámoltuk: a főtéren egy kis kockában, ami a járdát borítja, 2-3 rágógumi található átlagosan. Azonban a zsúfoltabb helyeken (terasz, buszmegálló) ez a szám eléri akár a 10-15-öt is kockánként. Sajnos helyi szinten még nem takarítják a járdákról a rágógumit. Erre még egy ideig várnunk kell. Azonban egy mód van arra, hogy tegyünk azért, hogy ne szaporodjanak a fehér pöttyök városunk utcáin: nyeljük le, vagy dobjuk szemetesbe megunt rágóguminkat!

Fény derült a titokra...

2009-01-18T11:40:00.003+02:00

... miszerint nem is volt titok. És nem is román ünnep volt, amikor tűzijátékoztak. A minap olvastam az esti újságban, hogy 3 napos esküvői kiállítást szerveztek a Nemzeti Színházban, jó néhány cég részvételével. És mivel ez nagyon nagy eseménynek számít városunk életében, meg kellett ünnepelni. A megnyitón tűzijátékkal kedveskedtek az ifjú pároknak, akik a jövőben tervezik egybekötni életüket. Aztán volt ott ruhabemutató, kozmetikázás, frizurázás, tortakóstolgatás. Minden ami szükséges egy esküvőre. Ha nem is másért, de legalább tortát enni érdemes ellátogatni a rendezvényre. :)

Spórolunk?

2009-01-17T17:00:00.002+02:00

A napokban szerelték le a parányi égőket a főtérről. Vége a város kivilágításának. Többé nincs giccs, nincs szemet vesztő fényáradat a város főterén. Minden a régi lett. Azért kíváncsi lennék, hogy mennyi villamosenergiát fogyasztott el ez a több ezer égő? És ha ez megérte a városnak?
Gazdasági válsággal küszködünk, ott kellene spórolni ahol tudunk, mint például ez a díszkivilágítás. De, ahogy megismerhettük a polgármestert, majdnem fél évtized alatt, biztosan csak akkor fog spórolni, ha majd a körmére ég a gyertya. Addig is, mindent megad polgárainak (de kinek van szüksége rá?). Az este is a főtéren sétáltunk. Ahogy egyszerre besötétedett, hatalmas tűzijátékra lettünk figyelmesek, amit a nagy katedrális elől lőttek fel. Biztos valami román ünnep volt. A lényeg, hogy meg kellett ünnepelni. És ezután is ünnepelni kell, amíg lesz rá pénz...

Miért jó/nem jó kommunikáció szakon tanulni?

2009-01-15T17:55:00.006+02:00

Évfolyamtársaim, akik még nem melóznak, gyakran felteszik a kérdést, hogy vajon mihez fognak kezdeni az egyetem elvégzése után? Képesek lesznek mostani tudásukkal szakmában elhelyezkedni? Sokan úgy érzik, hogy semmit sem tanultak meg igazán a 3 év alatt, hiszen sokmindent akartak megtanítani nekünk, azonban ez nem sikerült. Az oktatási rendszer szerint rengetek területről kapunk ismereteket, de igazán egyiket sem tudjuk megtanulni, mert vagy nem elegendő az a félévnyi idő, vagy a tanár nem ért az általa leadott tantárgyhoz. Aztán felmerül a kérdés, hogy mihez is kezdjen a diák? Ki a hibás ezért a bizonytalan helyzetért? A diák, a tanár vagy az oktatási rendszer?
Generalista vagy specialista oktatás folyik a marosvásárhelyi Sapientia EMTE kommunikáció és közkapcsolatok szakán? A válasz egy volt kommunikációs hallgató bejegyzésében található, itt.

Kívánság

2008-12-31T08:04:00.000+02:00

Változások

2008-12-29T20:22:00.002+02:00

Mióta az eszemet tudom, mindig járt nekünk az újság. Az elején még csak a közismert, a népnek szóló napilap volt a menő. Aztán az utóbbi években megjelent egy másik újság magyar nyelven. Elhatároztuk, hogy lecseréljük régit. Mindig délben, délután kaptuk meg. Ezzel ellentétben az utóbbinak a szlogenje, hogy "Reggel érkezik". Na ráharaptunk mi is erre, mint sok sok hiszékeny ember. Bizonyára kiakarták használni a konkurencia egyik hátrányát. Megrendeltük, feláldozva így a szokásunkat. Újítottunk. Egy évig minden ment is, mint a karikacsapás. Rendesen kihozták az újságot hajnalban, annak rendje-módja szerint. Aztán egyenes arányban működtek a dolgok: ahogy beköszöntött a tél, kezdett elköszönni tőlünk is a napilap. Vagy délután kaptuk meg, vagy - legrosszabb esetben - meg sem kaptuk. És ez így folyt heteken keresztül. Telefonálgatások a székhelyre, hogy már megint nem kaptuk meg. Ígérgetések, hogy de igen, megfogjuk kapni az egészet egyszerre. Aztán betelt a pohár. Megint döntést hozott a család és lemondtunk erről a napilapról is.

Virtuális karácsony

2008-12-27T17:12:00.003+02:00

Első osztályos unokatesóm írt az angyalnak levelet, egy délelőttöt eltöltött azzal míg szépen megformálta a betűket és elkészítette a rajzát. Igényes munka volt, meg kell hagyni. Elérkezett a karácsony. Sok sok ajándék várta őt a fa alatt és egy levél az angyalkától. Szép, számítógéppel írott írás: elhoztam neked ezt és ezt, legyél jó jövőben is stbstb. Meglátja az uncsim, elolvassa és felkiált: "Jé, akkor jövőben küldhetek levelet e-mailben is az angyalkának, mert van számítógépe! Hátha hamarabb megkapja." (mert azt tudni kell, hogy két hét kellett míg elvitte az "angyalka" a levelet az ablakból).
A másik unokatesóm 3 éves. Karácsony előtt megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne az angyaltól? "Egy laptopot, olyant amit a MiniMaxon reklámoznak!" - válaszolta.

Szentéjjel

2008-12-26T21:04:00.005+02:00

Karácsony este. A család a szobában ül. Gyertyafény és fenyőillat árasztja el a helységet. Meghitt a hangulat. Örültök egymásnak. Esztek, isztok, cseverésztek, aztán éjfél fele mindenki nyugovóra tér. Elaludnál, de hirtelen hangos énekszóra leszel figyelmes. A lépcsőházból jön. Kántálnak a szomszédnál. Hamar szaladsz a bejárati ajtóhoz és máris a kukkantón a szemed. Sajnos kíváncsiságodat nem tudod kielégíteni: pech, mert nem a ti emeleteteken zajlik az esemény. Nem baj - gondolod és az ajtóhoz tapasztod a füledet, hátha elcsípsz egy két szót és megtudod kinél járnak. Ez sem sikerült. Véget ér az ének, bemennek, te meg elmész lefeküdni.
Elalszol. Félálmodban megint énekszóra leszel figyelmes, de már nincs erőd kitápászkodni az ágyból, és alszol tovább. Hajnalban hangos zene ráz fel álmodból. Buli van az alsó szomszédnál. Annyira nyomatják a basszust, hogy szinte érzed te is. Mintha az ágyad is mozogna. Nem is annyira hangos, inkább a ritmus, a basszus... Aztán hallod, hogy gyerekek szaladgálnak, kiabálnak odalent. Nem jön, hogy higgy a fülednek: hajnali 4-kor gyerekhangok. Fura egy kicsit az egész. Felkelsz, kimész a konyhába. Míg megiszol egy pohár vizet, valahol a lépcsőházban már megint kántálnak. Már nem vagy kíváncsi. Visszafekszel. Aludnál, de nem tudsz. Előkeresed a füldugóidat, hátha azok majd segítenek. De nem... ezek sem tudnak ellenállni a basszusnak. Fáj a fejed, fáradt vagy. A szentestére gondolsz: a meghitt hangulatra. Gyertyafények, lángok, fenyőillat... belealszol.

Karácsony margójára

2008-12-25T12:38:00.003+02:00

Azt mondják, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Olyankor mindenki együtt van, örül egymásnak, a gyertyafénnyel és fenyőillattal elárasztott házacskában, miközben megajándékozzák egymást mindenféle drága holmival, amikért napokat, sőt heteket szaladgáltak egyik üzletből a másikba, áttörve az embertömegeken.
Egyik ismerősöm a minap azt mondta, hogy most azért van együtt, ilyenkor szenteste a szeretteivel, mert máskor nincs idejük együtt lenni. Ez talán azt is jelentené, hogy ha nem lenne karácsony, sosem találkoznának? Fura ez az ünnep... egyeseknek tényleg ott a szívében a láng, és tényleg komolyan veszik az egészet, mint nagyanyáink idejében, ahogy volt, mások meg a buli, meg az evés-ivás kedvéért várják már jó előre a karácsonyt.
Egy másik ismerősöm, megjegyezte így karácsony margójára, hogy ő kifejezetten utálja ezt az ünnepet, mert ilyenkor minden fel van fordulva és hetekig csak ajándékokat vásárol. De kérdem én, minek az ajándékok, ha már úgyis utálja az egészet? Azt mondta,hogy ő már nagyon sok ajándékot kapott és mindenkinek vissza kell vegye, mert így illik. De itt meg szeretetről szó sincs, csak egy kapok-adok viszony. Tehát ha nem lenne karácsony, akkor valószínűleg nem ajándékoznák meg egymást az emberek.
Azt mondják, hogy ez a legnagyobb ünnep világszerte. Új-Zélandi rokonom mesélte, hogy ott egyre kevesebben ünneplik a karácsonyt, mert nem nagyon vallásosak az emberek. Azonban az emberek nagy csoportja, aki nem is vallásos, szentestén azért meglátogatja a templomot, elmegy éjféli misére. Persze ezt csak egy évben egyszer csinálják. Azért kíváncsi lennék, hogy mit éreznek mise közben, után? Talán megnyugvásra talál a lelkük egy évig? Vagy ott a templomban hagyják bűneiket?
Nem értem ezt az ünnepet. Az egész világot felfordítja. Mindenki a szeretetről beszél, állítólag azt is gyakorolja egy egész estig. Aztán minden marad a régiben... Pedig nem így kellene legyen. (Ennek kapcsán Wass Albert szavait idézném, ami itt olvasható). Ha már annyira akarunk szeretni és jók lenni, azok kellene legyünk egész évben, vagy legalább igyekezzünk azok lenni. Szakítsunk időt szeretteinkkel találkozni, együtt lenni, ne csak karácsonykor, hanem egész évben. Mit ér a karácsony, ha az egész csak felszínes? Mindenesetre valami csak kell legyen ebben az ünnepben, ha emberek millióinak időbeosztását ez határozza meg: hozzá igazítják a nagy bevásárlást, a takarítást, a jókívánságok kiküldését... és a lista folytatódik. A legjobb dolog az egészben, hogy szabadságon van az emberek többsége. Így egy kicsit pihenni is lehet!

Giccs a várban

2008-12-23T21:53:00.003+02:00

Már megint valahol becsúszott a hiba a városrendezésbe. Van akinek fel sem tűnik, van aki etikátlannak tartja, van aki nem tartja esztétikusnak, mások giccses látványként könyvelik el, ugyanakkor egyeseknek megrázó élményt nyújt a látvány. A marosvásárhelyi középkori várról van szó. Arról a várról, amire talán mindenki a város jelképeként tekint. Gyerekvárost rendeztek be oda! Amivel idáig semmi baj nem lenne, hisz más rendezvényeknek is szolgált már a vár helyszínül. De ez már a giccs tetőfoka. Sajnos sikertelenül összekeverték a középkort a modern korral. Nem jött össze nekik. Színes fények mindenfele, hangos zene legalább öt helyszínről, korcsolyapálya méregdrága belépővel. A legrosszabb ezek közül a díszítés. A középkori motívumokra, tárgyakra gusztustalanul rátekerték a díszes kis égőket és azok össze vissza kanyarognak a vár falán, a fákon, a kútan, a .... és még sorolhatnánk mi minden van ott. És az ember fia örvend, hogy egy kicsit őt is elhozták a szülei kicsi vonatozni, kicsi autózni, mini hullámvasutazni, miccset enni, finom kolbászt meg miegymást, ami a szemnek szájnak kívánatos. És szereti itt, mert sok a csillogó fény, hangos a zene és pont ez kell neki, hogy az energiáját levezesse valahol. Pedig ha tudná, hogy tulajdonképpen egy giccsben szórakozik, ahol mindent összekevernek mindennel, még a manelet a pop zenével is! Aztán a történelem? Kit érdekel, a fő még mindig az, hogy jól érezzük magunkat!

Tömegmészárlás karácsony körül

2008-12-21T23:44:00.006+02:00

A fenyves királynője volt. Ő volt a legmagasabb, a legszebb, a legpompásabb a térségben. A madarak messze földre elvitték hírét. Az összes fa róla beszélt, a méltóságáról, az üdeségéről. Az erdő állatai körülötte tartották gyülekezőiket. Egyszóval meghatározó szerepet töltött be az erdőbe. Nem büszkélkedett, pedig lehetett volna mire. Nyáron vidám madárkák röpködték körül, télen meg a közelében levő etetőhöz jártak az állatok. Mindig volt társasága, nem is unatkozott. Békés harmóniában élt mindenkivel: ha kellett akkor vigasztalta, ha kellett, akkor együtt nevetett barátaival.
Egy napsütéses téli napon azonban egyszer csak eltűnt. Emberek jöttek és kivágták. A gyilkosok! Meghalt. Többé nem volt. Barátai már csak hűlt helyét találták. Ki fog ezentúl nekik mosolyogni? Ki fog nekik oxigéndús levegőt kibocsátani? Kivel fogják ezentúl megosztani örömeiket és bánataikat? Mintha szívükből téptek volna ki egy darabot. Gyászba borult miatta az egész erdő. Szomorú látvány volt.
Fájdalmukat tetőzte az is, hogy nem tudtak semmit róla: hova vitték, mit csináltak vele? A kismadarak hoztak hírt felőle: karácsonyfa lett. A naív emberek megszerezték maguknak egy-két hétre. Addig mulattak körülötte: ettek, ittak, ajándékoztak. Néha még el-el gyönyörködtek rajta... rajta a roskadásig feldíszített, halott fenyőn. Aztán egyszercsak megunták és kidobták. Már nem kellett senkinek. A szemétben landolt az a fa, ami nem is olyan régen még az erdő büszkesége volt.
Kihasználták... jó volt, míg az ünnep tartott. A szent ünnep.... tényleg szent lenne? Szent ünnep az, ami leginkább arra hívatott, hogy megfossza földünket milliónyi fenyőfától? Ami arra hívatott, hogy az emberek a legpazarabb módon költekezzenek ilyenkor? Megéri-e, hogy tönkretegyük a természetet, csak azért, hogy életben tartsuk a hagyományt, csak azért mert mindenki ezt csinálja, csak azért, mert gyerekkoromban nekem is ilyen volt és legyen a gyerekemnek is szép karácsonya? Talán jó lenne mégis átgondolni mikor fenyőt megyünk vásárolni, hogy kivágottat vagy élőt vegyünk...
Fenyőfák millióit vágják ki így ünnepek alkalmával. Mindenik ugyanolyan fontos, mint a fenti fenyő, de hasonló sorsra is jutnak. Az árak magasak, így legtöbbször nem fogy el az árujuk a fenyőfákat árulóknak. Mi lesz a sorsuk a megmaradt fáknak? Szemét! Nagy halom fenyőfa, amit aztán vagy elégetnek (tetőzve így a környezetszennyezést, nem elég, hogy kivágták, megfosztották a Földet jelentős mennyiségű oxigéntől, hanem égetik is, így széndioxidot "produkálva" az emveriségnek) vagy legjobbik esetben felhasználják a törzsét paradicsomkarónak meg miegymásnak. Elgondolkodtató látványok ezek! Gondoljuk meg hogyan cselekszünk, hogy majd évek múltán ne azon kelljen elgondolkodjunk, hogy milyen jó lett VOLNA, ha akkor másképp csináltam VOLNA!

Fényben úszva

2008-12-19T13:07:00.009+02:00

Így karácsony közeledtével elnézem az embereket: mindenki szalad, vásárol. Egyszóval totális káosz mindenhol, az utcán, az üzletekben, éttermekben, forgalomban... Azt hiszem, hogy a karácsonynak polgármesterünk örül a legjobban. Már 2-3 héttel az ünnep előtt elkezd készülődni az ünnepre és nem hagyja ki a várost sem ebből. Hisz az az ő birodalma, kell tükrözze, hogy ki a vezetője. Szemet gyönyörködtető, majdnem megvakító, pazar fényáradatban pompázik a város főtere, már egy hete. Ha arra járunk csak úgy úszkálunk a fényben. Soktól hallottam már, hogy ilyen még nem volt Marosvásárhelyen, ekkora fénykavalkád. Több ezer égő jelzi a karácsony közeledtét. Eszméletlen, már már giccsbe megy át az egész díszítés. De ez kell a népnek, ha a polgármester ezt mondja, hiszen ő "ismeri" a polgárait. Vagy mégsem?

Annyira azért már nem vitte, hogy belegondoljon, mennyi villamosenergiát fogyaszt el a sok kis színes égő. Minek azt? Előbb utóbb úgyis elpusztul a föld, hiszen kiéljük a természeti kincseinket. De ez nem érdekel senkit, hiszen ha lúd akkor legyen kövér. Az a fontos, hogy mindenki jól érezze magát (akinek nem tetszik, az meg ne menjen oda... amúgy sem tehet ellene semmit) és gyönyörködjön, hogy mi mindent képes ez a drága jó polgármester kitalálni. Fényben Gazdag, Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

Sportolási lehetőségek?

2008-12-14T22:36:00.002+02:00

Aminap egyik ismerősöm megkért, hogy ajánljak neki valami sportolási lehetőséget itt Vásárhelyen. Nem volt könnyű választ adni, mivel feltételeket is szabott: ne kelljen kint űzni (mert ugyebár mostanában kint hideg van) és ne legyen olcsó. Egyszerűen úgy tűnt nekem, hogy túl magasra tette a mércét, és nem találhat itt a városban feltételeinek megfelelő sportolási lehetőséget. Vajon tényleg így lenne? Nem tudtam mit válaszoljak neki...

Csak lazán!

2008-12-07T18:11:00.005+02:00

Az amerikaiak így csinálják, ha épp lazítani van kedvük. Erre a fotóra egy amerikai üzlet ajtóján találtam rá. Lehet, hogy példát kellene vennünk nekünk is? Mert rohanó világunkban néha jól fog egy kis kikapcsolódás, feltöltődés, még ha be is kell zárni néhány napra az üzletet....

Ott kezdődnek a bajok....

2008-12-03T16:38:00.002+02:00

... amikor a városi közszállítási hivatal turista buszokkal szállítja az embereket. Megvagy fagyva, vársz már fél órája, sehol semmi, ami a hazafele vezető úton menne. És akkor egyszer csak a semmiből feltűnik a megmentő: egy busz. Örülsz, hogy végre nem kell egyfolytába dideregned, hogy hazaérhetsz. Amint beérkezik az állomásba máris elmegy a kedved újra. Egy turistabusz! Mindig megfogadod, hogy többet nem fogsz felülni ilyen buszra. De egyszerűen képtelen vagy nemet mondani ilyenkor.De mit számít most? Mit számít, hogy majdnem tele van, mit számít, hogy alig van hely az álló utasok számára, mit számít, ha nem fér el két utas a székek közt? A lényeg, hogy hazaérj minél hamarabb. Hogy hogyan az már más kérdés... Hazafele azon mélázol el, hogy csak szívatni akarják a jó népet, egyszerűen logikátlanul gondolkodnak vagy csak ennyire viszi nekik? De hát mit számít az... a lényeg, hogy ők saját autóval járnak. Hogy mi van mással, az már nem számít. De hát hol is élünk, hogy ez kellene számítson? Ilyen is csak itt Romániában eshet meg!

Minőségi oktatás?

2008-12-02T23:16:00.004+02:00

Amikor a diák egyetemet választ a legfontosabb kritériumok egyike, hogy minőségi oktatás folyjon az illető intézményben. Vannak olyan egyetemek, ahol ez így is van itt Romániában, de vannak olyan egyetemek, ahol a minőség csak elméleti sőt eszményi szinten marad. Az egy dolog, hogy mi van a tantervben, mit kínál papíron az egyetem a diákoknak. De hogy mi is a valóság... az már teljesen más. És erre a diák akkor kell rájöjjön, mikor bekerül e bűvös körbe. Arra, hogy a szakon kevés a szaktanár. Így, hogy azért mégis eleget tegyenek a tantervben levő követelményeknek, ''odaadják" a tárgyat egy olyan tanárnak, akinek halvány lila gőze sincs az egészhez. Így persze az optimális az lenne, hogy legalább fogalmuk lenne a tanároknak a tárgyról, de nincs.
És akkor mi a teendő ilyen esetben? A tanár tanítja azt amihez ért, persze a tárgynak a neve változatlan marad. De a félév végi dolgozatban megköveteli a diáktól, hogy olyan feladatokból írjon dolgozatot, ami a tantárgy neve. Igen, mert ezek látható eredmények, bizonyítékok, hogy ő is tanít valamit. A szegény diák, meg azt sem tudja honnan szedjen össze anyagot, mikor életében nem hallott ilyen fogalmakról. Amit a tanár egész félév során leadott az teljesen más. Persze az első éves diák mit csinál ilyenkor? Kérdezősködik a felsőbb évesektől. Hátha ők már hallottak ilyen feladatokról. És akkor kiderül, hogy hát még a régi szép időkben léteztek szaktanárok is... akik őket megtanították erre meg amarra.
Talán kapnak egy két fénymásolni való használható anyagot. De talán az is lehet, hogy egy segíteni vágyó, a tudást átadni vágyó felsőbbéves szakít annyi időt nekik, hogy elmegy és tart nekik egy előadást, hogy hogyan is kellene megoldani a feladatot. És ő mindezt honnan tudja? Onnan, hogy akkor még voltak jó tanárok is, akik azt oktatták, amihez értettek. De most? Odajutottunk, hogy minőségi oktatás alatt a diák oktat diákot? Ezt is megértük, mint sok minden mást...

Románul kommunikálni

2008-11-30T22:28:00.007+02:00

Olvastam egy cikket az egyik helyi napilapban a marosvásárhelyi sapientiás diákok romántudásáról. Pontosabban arról, hogy hogyan látják ők a helyzetüket, hiszen magyar egyetemre járnak egy román országban. Így a tantárgyakat csak magyarul tanulják, ami jó olyan szempontból, hogy jobban megértik, hisz az anyanyelvükön, van, de ugyanakkor ezzel nem sokra fognak menni ha kikerülnek a nagybetűs életbe. Nos megkérdeztek néhány diákot, többet közt kommunikáció szakos hallgatókat, hogy szerintük fontos, hogy jól tudjanak románul vagy nem valamint azt is megtudhattuk, hogy egy 5-ös skálán mennyire értékelik a diákok a román tudásukat.
Röhögés (vagy inkább sírni kellene?), amiket ott összehordtak... szerinte nem fontos azért annyira a román tudás, ha kikerül az egyetem padjai közül és mondjuk egy olyan cégnél helyezkedik el, akkor majd a munka során úgyis belejön. Vagy ő 2-essel osztályozná román tudását, de szerinte ez így okés. Meg hogy kommunikáció szakon nem lenne szükség román órákra, úgysem látogatnák, mint a többit sem... ilyen és ehhez hasonló válaszokat adtak a megkérdezett diákok.
Mindenképpen a lényeg az volt, hogy nincsenek bepánikolva a hallgatók még a kommunikáció szakosok sem, pedig nekik szakmájukra nézve fontos lenne románul tudni és nem csak tudni, hanem románul kommunikálni is tudni. Van román óra a tantervben, de az csak egy féléves tantárgy és ami a legelkeserítőbb, hogy mindez fakultatív Ha tehát a diáksereg többsége úgy dönt, hogy neki nem kell a román, akkor egyszerűen nem lesz román órájuk. Ez ilyen egyszerű!
De a tények nem ennyire egyszerűek! El kell keserítselek kedves kommunikációs hallgató társaim! Ha itthon akartok maradni és szakmában is szeretnétek dolgozni, akkor sürgősen fogjatok neki román nyelvet tanulni. Ha meg úgy érzitek, hogy megy ez nektek, akkor kommunikációs szakszavakat tanuljatok. Szükségetek lesz rá. Tapasztalatból írom ezeket. Csak most jöttem rá arra, hogy mennyire fontos tudni kommunikálni az ország nyelvén. És most én is tanulok. Mert munkahelyre kerültem. Még csak az útnak az elején vagyok, de hiszem, hogy idő teltével sikerül tökéletesíteni tudásomat.
Hiába hisszük azt, hogy majd egyszer megtanulunk az ország nyelvén, mikor munkába állunk. Én bánom, hogy nem olvastam több román PR-es könyvet, most nem kellene annyiszor használnom a szótárt.
Igen az oktatási rendszer is hiányos, hiszen fontosabb, hogy meglegyen egy angol nyelvvizsga. De azt nem méri fel senki, hogy a diák mennyire tudja az ország nyelvét, és mennyire fog érvényesülni itthon a szaktudásával?

Amikor eltűnik életünkből....

2008-11-27T08:51:00.003+02:00

Az utóbbi napokban két alkalommal történt meg, hogy nélküle maradtam. Az egyik alkalom itthon volt, vasárnap délután... nagyon sok elintéznivalóm volt vele, de ő nem volt sehol. Úgylátszik már megint meghalt egy kis időre. Próbáltuk feléleszteni de nem sikerült. Elhagyatottnak éreztem magam nélküle. Most már bebizonyosodott, hogy alig tudok nélküle élni és, hogy nagyon fontos lett az életemben. Könnyebbé teszi az életemet, ugyanakkor meg is nehezíti azt, mert sokszor csak vele vagyok és elhanyagolom más dolgaimat. Nagy előnyt élvez életemben. De mint kiderült nemcsak az enyémben. A minap a munkahelyemről is eltűnt. Mégnagyobb pánikhelyzet mint itthon. Ott már tényleg létfontosságú dolog. Nélküle szinte lehetetlen dolgozni. Telefonálgatás össze-vissza, ugye amit ilyenkor szokás, de csaknem bújt elő. Pedig annyira vártuk. De semmi! Hiánya teljesen megbénította a munkánkat. Otthon a szolgáltató volt a hibás, a munkahelyemen... nem lehet tudni. A fő, hogy megkerült, és remélem, hogy nem történnek meg ezek az esetek majd olyan gyakran, hogy a hiányába kellene szenvedjünk. Mert akárhogy is nézzük, hozzánött az életünkhöz, létfontosságú lett számunkra. Óh Internet, te drága, soha ne hagyj el minket!

Meki és a nyüvek

2008-11-26T22:52:00.008+02:00

Ritka alkalmak egyike volt, mikor beültünk a Mekibe ma. Hát persze onnan sem maradhat ki a mostanra oly divatossá vált LCD képernyő. Ha már ott van, üljünk oda lássunk is valamit. És látunk is, ott a "röhögő kamera", egy-két reklám is belefér, aztán filmrészletek, előzetesek. Minden van, ami kell a népnek. Valami azért mégsem stimmel. Olyan finom a kaja, főleg a szalmakrumpli. Jóízűen eszegetjük, miközben a monitoron valami elég furcsát mutogatnak: hernyókkal, csúszómászó kis állatkákkal szórakoznak egyesek... és aztán megeszik, olyan jóízűen mint mi a szalmakrumplit. De mi már nem. Kezd felfordulni a gyomrunk. És ők csak eszik. Még a szájukat is megnyalják utána. Pont ez hiányzott nekünk. De a legjobb része most jön: befejezik, szájnyalás utána képváltás és: I'm lovin it! meg a McDonald's szimpatikus logója. Persze utána már a friss saláták tartósításáról nézünk képeket. De ez nem számít. Megmaradt bennünk a "nyüves" história és az azutáni kép. Zseniális. Félreérthető. De a mai világban minden eladható. Mindegy hogy mi az, úgy látszik az is mindegy most már, hogy hol. Szeretünk Meki, csak így tovább!

Blogokról

2008-11-21T12:12:00.004+02:00

Mire jó a blog? Miért ír emberek sokasága blogot a mai világban? Miért van az, hogy mostanában egyre nagyobb divat blogot írni? Hobby vagy életforma, netalán hivatás? Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket tehetünk fel, amikor beleolvasunk egy-egy blogba egy-egy bejegyzésbe. Az tény, hogy a ma már nagyon sok szó esik a blogokról úgy a médiában mint a hétköznapokban is. Határokat nemismerve terjeszkedik ez a műfaj.
De voltaképpen mi is az a blog? Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a blog mély érzelmeket kifejező valami. Érzelmek amiket az író kitár ország-világ elé. Sajnos sokan tévednek, hiszen nem épp így van. Az igaz, hogy a blog online naplót jelent, de nem a hagyományos naplóra kell itt gondolni, amit tini korunkban vezettünk. Persze, azért vannak ilyen jellegű írások is.
Úgy gondolom, hogy a blogírás ma már egy műfajjá nőtte ki magát. Egyre többen választják ezt a módot arra, hogy valamit közöljenek a nagyvilág fele. Van aki problémákat vet fel, van aki mindennapjairól ír, van aki tapasztalatairól számol be, van aki politikáról vitatkozik, van aki a reklámokat tartja fontosnak, van aki csak ír, mert jön belülről, van aki csak azért ír, hogy töltse az oldalt, van aki.... és folytathatnánk a felsorolást a végtelenségig. Én azt mondom, hogy ahány blog annyi féle.
Azért nem kell azt gondolni, hogy olyan könnyű blogot létrehozni és írni, hiszen először célközönséget kell meghatározni, aztán meg, hogy miről fog szólni az egész. És úgy kell hozzá nevet kitalálni meg a grafikát, egyáltalán az egész koncepciót. Szóval nem is olyan könnyű azért bloggingolni, mint ahogy azt egyesek elképzelik...
A blogírás sokmindenre nyújt lehetőséget, pl a reklámozásra vagy különbőző dolgok népszerűsítésére. És mindez ingyen van! Bárki hozzáférhet, aki egy kicsit is ért az internet kezeléséhez. Vannak emberek, akik a blogírásból keresnek pénzt. Létrehozzák az oldalukat aztán benyomnak egy két reklámot és már jön is a pénz. Ehh azért nem épp olyan egyszerű ahogy azt leírtam, de lehetséges. Aztán döntse el ki-ki magának, hogy ír-e blogot vagy nem, hogy a blogok ellen van vagy nincs. Én mindenesetre hasznos dolognak vélem, már csak azért is mert így egy másik világ nyílik meg számomra....

Celebek a csapból is...

2008-11-20T01:28:00.002+02:00

Argentína közepében volt egyszer egy őserdő. Ebben az őserdőben unatkoztak az állatok, növények, így a „zseni” elméjű emberek kitalálták, akik egész nap mást sem csinálnak csak az eszüket törik stupid ötleteken, hogy importáljanak be néhány embert ebbe az „árva” erdőbe. Hogy miért? Hát hogy lefilmezzék őket. Majd félvilág rajtuk röhögjön. Vagy éppen sírjon, ha már annyira beleéli magát.
Mit sem hallani az utóbbi hónapokban mint a celebek így celebek úgy. Beszélgetek ma egy 5 éves kislánnyal. Azt kérdi tőlem: „Ugye láttad a celebeket? Tudod, Argentínában vannak az őserdőben. Én Pákónak szurkolok! ” Csodálkozok, hogy szerény életkora ellenére mekkora tudással rendelkezik. Hát nem láttam a celebeket, mert egyszerűen nem érdekel. De hallottam róluk, épp eleget, hogy napirenden legyek életükkel. Pedig minden információt akaratlanul szedek össze róluk. Ha elmegyek nagymamámhoz erről folyik a duma, kinyitom az újságot, hát naná, hogy celebek. Még jó, hogy nem nézek televíziót sem kikapcsolva sem bekapcsolva. De sajnos már a csapból sem a klóros ivóvíz folyik, hanem a celebek. Ellepték a világot, na jó, ne túlozzunk, csak a médiát… de hát megengedhetik maguknak, hisz ők a celebek, a híresek. Hát hadd tudjon mindenki róluk, még az is aki nem akar.
Mindenesetre gratula az ötletgazdáknak! Eredeti ötlet a félvilág elbolondítására!

Pénz vagy tanulás?

2008-11-18T10:04:00.002+02:00

Mit ér egyetemre járni a mai világban? Mit várnak el a diákok az egyetemtől? Hát a tanárok? Egyeseknek elég ha csak egy diplomát tartanak a kezükben és közben az egészről fogalmuk sincs? Klassz az, hogy 3 évet elbuliznak a diákok az életükből fittyet hányva a tanulásra, utána fizetnek, megkapják a diplomát és apuci beintézi egy jó munkahelyre az ismerőséhez? És akkor áll az ártatlan frissen végzett és azt sem tudja mihez kezdjen. De hát te ezt a szakmát végezted fiam, hogy lehet, hogy nem értesz hozzá? - így a főnök. Aztán mégsem rakja ki, hisz mégiscsak apuci a legjobb barátja, ismerőse. Inkább betanítja, mégha sok időbe is telik ez. És máris elkezdödött egyetemista barátunk karrierje.
Azért ilyen egyszerű lenne? Nem minden esetben. Bár mostanában még jobban kezd kitörni az a jelenség, hogy ha sok pénzed van, diplomád is van. Azt hallottam, hogy az EU-s országok közül Románia áll a legrosszabbul felsőoktatás terén (pff.. még Bulgária is előbbre áll).
Az még a jobbik eset, amikor a diák bekerül az egyetemre és érdekli is amit ott tanul, csinál. De a legtöbbjük utolsó éven ébrednek fel (ha felébrednek!), hogy eltelt 2-3 év és nem tanultak semmit. És akkor szidják a tanárokat, az oktatási rendszert, de magukat soha.
Én is ebbe a csapdába estem. Ha nem értettem valamit első éven, nem jártam utána, egyszerűen nem érdekelt a dolog. Most meg utolsó éven felébredek, hogy nincsenek meg az alapok, amikre építsek. És fájdalmas a felismerés, mert a tudás hatalom, csak az a baj, hogy minél többet tanulok, olvasok, annál hamarabb kezdem felismerni, hogy voltaképpen alig tudok valamit... Hogy is van ez?

Gratula nyertél, de.... hívjál vissza!

2008-11-17T10:55:00.000+02:00

Amikor régebb olvastam az újságban, hogy ne döljünk be a mobiltelefont és sok sok eurót nyert smseknek, nem hatott meg különösebben, mert azt hittem, hogy nekem nem lesz dolgom ilyesmikkel. Eltekintettem fölöttük. Azonban a minap kaptam egy smst: Gratulálunk, nyertél a Flanco sorshúzásán egy nemtom milyen hiperszuper Nokiát és ötezer eurót. A részletekért kérlek hívd ezt a számot! Hmhm... persze az első dolgom az volt, hogy kiszámoltam mennyi az ötezer euró, a telefon nem érdekelt különösebben, nem vagyok oda az ilyen új technológiás cuccokért. Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy mikor töltöttem én ki valamilyen tombolát is. De sajnos nem jutott semmi ilyesmi az eszembe. Átakarnak nagyon verni, futott át az eszemen a gondolat. Hát ha így állunk, akkor nem fogom én senkinek sem gyűjteni a perceit, mert mi másra menne ki az egész játék mint arra? Úgyis van elég ingyen smsem, és már írom is: nem töltöttem ki semmilyen tombolát, és ha mégis igaz a dolog, akkor miért nem hív ő és közli a nagy hírt velem? Mert normális esetben ez így szokott lenni. Bezzeg... erre már semmi válasz, tehát most már bebizonyosodott, hogy az egész csak kamu volt.
Hány meg hány embernek küldhette ki ezt az üzenetet? Egy kis számítás: ha pl van 180 ingyen üzenete, és csak 50 üzenetet is írt és átlagban beszélt 2 percet, akkor máris kigyűlt a 100 perce. Persze számoljuk azokat a személyeket is bele, akik nem dőltek be ennek az egésznek és nem hívták vissza. Legrosszabb esetben úgyis gyűlnek a percei. A cég helyében azért feljelenteném az alakot, hogy milyen jogon használja piszkos ügyeihez a cég nevét... bár lehet, ez sosem jut el hozzájuk.

Színes város

2008-11-13T10:43:00.001+02:00

Szürke tömbházak mindenhol. Olyan mintha most füstöltek volna be a városba. Színeket csak elvétve lehet látni. Nyáron még a sok színes öltözék, a nap sugarai segítenek színessé tenni a várost, de ahogy közeledik az ősz, minden borús és szürke lesz. A ködös napokon, ha a város főutcáin sétálgatunk, már már depresszióba is eshetnénk a szürkeség monotonitásától. De mi lenne, ha minden tömbház más más színű lenne? Persze most nem rikító, tarka-barka színekre gondolok, hanem olyan színekre, amik ha egymás mellett vannak harmóniát sugároznak. Képzeljük csak el: nem szebb lenne ha végignéznénk a sugárúton és nem egy rakás szürkeséget látnánk hanem színeket, télen is nyáron is. Vajon nem lenne sokkal jobb hangulatuk az embereknek? Nekem mindenesetre bejönne ez a színes város ötlet...

Negatív vs Pozitív

2008-11-12T18:21:00.000+02:00

A negatív események jobban feltűnnek az embereknek mint a pozitívak. Alapból ilyen az ember, kell az életben a szenzáció. A negatív dolgoknak sokkal nagyobb a szenzációértékük mint a pozitívaknak. Arról panaszkodnak egyesek, hogy sosem történik semmi érdekes az életben, semmi szép dolog és még érdekes is legyen. Pedig dehogynem, csak sokkal inkább összpontosítunk a negatívakra. Miért? Mert emberek vagyunk... nekünk ez kell. Abból sokkal nagyobb médiaügyet lehet csinálni, hogy valaki megcsalta a feleségét, mint abból, hogy boldog házasságban él. Ó hát az már olyan elavult dolog - mondják egyesek. Ne panaszkodjunk, hogy az életben nincsenek szép, jó dolgok, ha nem is azon vagyunk, hogy ezekre felfigyeljünk. Végül is a negatív dolgok hallatára beindul a stressz üzem és sokkal több idegsejtünk megy kárba...

Ingyenes!

2008-11-12T04:32:00.001+02:00

Mikor érjük meg azt, hogy egyeseknek nem fogja szúrni a szemét, hogy az egyetemisták ingyen utazhatnak? Mikor érjük meg egyáltalán azt, hogy a maxi-taxi sofőrök (persze, mint mindenhol itt is tisztelet a kivételnek) komolyan vegyék az ingyen bérlettel utazókat?
Az alábbi eset ma reggel történt: már egy heringes maxit (értsd. teletömött) ejtettem, mivel lehetetlenség volt felülni rá. Jött egy kis túristabuszocska, amire ki volt írva, hogy a "Sapienzára" megy. Nagy lelkendezéssel fel is ültem nehogy erről is lemaradjak. Félúton mesélik az Europa Fm-en, hogy 8 óra, hírek következnek. Na jó, gondoltam, max. 3 perc múlva már az osztályban leszek. Egy kis szerencsével észre sem fogja venni a tanár, hogy késtem. Igen ám, csakhogy a domb aljában derül ki, hogy a sofőr bácsi nem az egyetem fele megy, hanem előre, a híres-neveztes gyógyszergyár fele kb 3 munkással. Aki meg a sapira akar menni, az szíveskedjék leszállni és gyalog felbaktatni a hegyen. Ami ilyen korán reggel és méghozzá gyalog már hegynek tűnik. Voltunk vagy két tucatnyian, akik leszálltunk, míg a kisbusz tovább haladt az E60-son. Honnan tudhattuk volna mi ezt? Miért nem közli valaki velünk is, hogy hogy s mint? Most már nemcsak három percet, hanem legalább tíz percet késtem... kinek "köszönhetően"? Mert ugyebár a diákok ingyen utaznak tehát kussoljanak, legyen jó, ahogy van!

Obama invázió

2008-11-10T19:28:00.000+02:00

Szimpatikus volt amíg kampányolt, amíg beszédeket tartott... ő akart lenni az első. Ha már kettőjük közül kellett választani, én is őt választottam volna, bár nem politikai nézeteket vettem volna alapul, hanem a kisugárzást. Mióta elterjedt a nagy hír, hogy ő nyert, azóta még a csapból is az ő neve folyik. Nem telik el nap úgy, hogy ne halljunk róla, elég ha csak belépünk a yahoos postaládánkhoz, hát akkor meg ne is ejtsünk szót a televízióról, újságokról. Tele van a média vele. De milyen jó, hogy minden csoda csak három napig tart. Szegény... annyit szerepel mindenhol, hogy elkopik a neve is nemcsak az arca. Márpedig annak idején azt tanultuk, hogy az arculatkoptatás árt a hírnévnek. Bár kétlem, hogy ez ebben az esetben is így lenne. Most az egyszer áldom az eget, hogy nem az Egyesült Államokba vagy Kenyába születtem... már engem is rég átkereszteltek volna Michellnek, legrosszabb esetben Baracka-nak vagy Obamannának.

Őszi nyár?

2008-11-09T17:17:00.001+02:00

Lassan kezdünk mi is olyan angolosan viselkedni... az utóbbi időben állandó beszédtéma lett az időjárás nálunk is. Nem is csoda, hiszen nem minden évben történik meg, hogy november elején még rövidujjúban járhatunk kelhetünk. Szerintem mindez a globális felmelegedésnek "köszönhető". Sajnos, hogy mindezt mi emberek csináltuk és most hiába gondolkodunk azon, hogy is lehetne mindezt megállítani, mert mintha ez egy megállíthatatlan folyamat lenne. Azt hangoztatják, hogy karácsonykor is "nagymeleg" lesz. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy a nyári mikulást kell majd fogadnunk, aki napszemüvegben és alsógatyában fogja teletömni a fényes cipőinket?

Románia?

2008-11-09T01:42:00.001+02:00

Azt hiszem, hogy egyesek túlságosan is elvannak szállva, ahhoz, hogy észrevegyék, hogy Romániában élnek. A mi drága szép hazánk. Amivel épp nem is lenne baj, hiszen nagyon sok szép hely, látogatnivaló van benne. A baj az emberekkel van. Sajnos itt nálunk a legtöbb embernek az az elmélete, hogy "ami nem az enyém, hadd tegyem az enyémmé" és már el is sajátította.
Így történt meg az este a tegnap, hogy kiraboltak egy buszt. Na jó, nem túlzok. Elmesélem, hogy is történt: felszálltunk a végállomáson a buszra a párommal, de a jegyadó néni sehol sem volt, csak a pénzesládikója és az is nyitva. Mikor körültekintettünk, hogy kinek is fizessünk, akkor vettük észre őt, hogy épp nagy dumapartyban volt a buszvezető bácsival, egy-két szál cigi társaságában. Épp ülőhelyet kerestünk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy alapjában véve nem gyanúsnak mondható alak, a pénzesládikóból kivesz egy marék papírpénzt, és le is száll a buszról. Akkor nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, azt gondoltuk, hogy ő is munkatárs, épp a bevételt gyűjti be. Leültünk, aztán a dumapartynak is vége lett, jött a jegyadónéni és fizettünk. Amikor indult volna el a busz, elkiáltja magát a nőszemély a sofőrbácsinak:"Albi bácsi, valaki elvette a pénzemet!" És már ki is tört a pánik. Mi meg kapcsoltunk, és szétnéztünk. Az előbbi emberke épp a busz mögött sétált, és már le is adtuk az infókat: "Ott a tolvaj!" Gondolkodás nélkül szaladtak is utána. Már csak azt láttuk, hogy körbevették az embert és elkezdték kikutatni meg veszekedtek vele. Közben mi átültünk egy másik buszra, nem néztük végig a jelenetet.
Kérdések sokasága merült fel ennek az esetnek a kapcsán: hogy hagyhatja ott a jegyszedő nő a pénzt, miközben az utasok szállnak fel? Hogy hagyhatja egyáltalán nyitva a ládát? Talán nem tapasztalja nap mint nap, hogy Romániában él? Miért hitte el nekünk, hogy az az ember a tolvaj? Ennyire elveszthetik az emberek a fejüket a pánikban? Hogy volt bátorsága az embernek annyi ember szeme láttára elemelni a pénzt? Talán ő tisztában volt vele, hogy hol él...

Menni vagy nem menni?

2008-11-07T13:06:00.000+02:00

Sajnos most utolsó évben veszítettem három hetet az egyetemből. Akkor jöttem rá igazán, hogy mennyire tudnak hiányozni az előadások, a szemináriumok, egyáltalán az egyetem. Mikor hazajöttem, és elkezdtem órákra járni, felfogadtam magamba, hogy minden órán ott leszek, hiszen nagyon sok bepótolnivalóm van. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy egyik reggel, mikor 8-tól volt előadásunk egyedül én voltam órán. A kis buzgó - hallottam azután. Ledöbbentem... oda kerültünk volna mint liciben? Hogy már azt is megjegyzik ha órára jársz?
A legfurább az, hogy nem értem miért nem jár az évfolyamunk órára. Ok, egyes emberek dolgoznak, őket elnézzük.. de a többiek? Csak kötelező órákon látni nagy tömeget, előadásokon a tíz a maximum létszám. Egyesek azt, hozzák fel mentségül, hogy túl megterhelő az órarend. Reggel 8tól este 8ig egyetemen lenni az már örület. És nekik is igazuk van. Valami nem működik, valami, amit még én sem tudok, hogy mi az... talán a lustaság, az érdektelenség...

Így is lehet?

2008-11-06T22:54:00.000+02:00

Olyannyira digitalizálódott a világ, hogy már a régi jó könyvek kezdik elveszteni az értéküket és átveszik helyüket az on-line könyvek, folyóíratok. Azt olvastam valahol, hogy egyik híres amerikai sport riporter otthagyta állását. Azt jövendölte, hogy befog bukni az az újság ahol ő dolgozott, mert legkevesebb két éven belül minden átmegy onlányba. Elképesztő... hódít az internet, de nagyon. Én is szoktam on-line könyveket olvasni meg folyóíratokat. Az egyetlen baj csak az, hogy minnél több információra próbálok szert tenni kevés idő alatt, és olvasás közben egyszer csak azon veszem észre magam, hogy egyszerre több ablak is kivan nyitva. Merthogy olvasok valami érdekeset, aztán utána nézek máshol is, de az is érdekes téma, még keresek más oldalakon is utána, és máris belegabalyodtam a mókuskerékbe.

A tegnap volt egy kis szabadidőm és beültem a könyvtárba olvasni. Fura érzés vett erőt rajtam. Mintha régen még jártam volna itt. És ismerősek voltak a könyvek és a papírlapok. Igen! Olvasok! És nem a laptopomról, hanem könyvből. Valósággal habzsoltam amit olvastam. Csak ültem és olvastam. Azt hiszem, hogy abban az egy órában csak a könyv létezett számomra, meg a betűk. A régi időkre emlékeztem, amikor kikölcsönöztem egy jó könyvet és kiolvastam. De most? Annyira felgyorsultak volna életemben az események, hogy nincs időm olvasni? Hát nem, ezután időt kell szakítani rá. Nem hagyhatom magam megfosztani ettől a különleges érzéstől..

Választás előtt

2008-11-06T10:33:00.002+02:00

Amikor kommunikáció és közkapcsolatok szakra beíratkoztam azt mondtam, hogy ennek a legnagyobb előnye az lesz, hogy rengetek új területtel fogok megismerkedni és lesz ami közül majd válasszak, hogy mit is fogok csinálni az életben. Most így utolsó év közepe táján ennek az előnynek épp a hátrányát érzem. Azt is mondhatnám, hogy teljesen megfordult a kocka, hiszen tényleg sok területtel foglalkoztunk az évek során, többé kevésbé sikerült is megismernünk ezeket. Most azonban nehéz a választás, hiszen sok dolog van, amit szerettem és szeretnék csinálni. Talán itt az ideje, hogy bevalljam, én is csak egy emberből vagyok és csak azt tudom végezni, amit időm enged. Ezért nem foghatok bele csak egy valamibe, egy olyan valamibe, amiből úgy érzem maximális szinten tudok majd teljesíteni. Nehéz a választás, de tudom, hogy most kell megtennem, mivel később ráfogok jönni arra is, hogy sokmindennek nekikezdtem ami érdekelt és egyikkel sem jutottam tovább, mert nem volt rá időm. Szerintem a legjobb megoldás az lesz, hogy kiválasztok egy területet (ami nem más, mint az emberi erőforrások menedzsmentje), ami nagyon érdekel és azt fogom tanulmányozni, míg a többi területettel csak szabadidőmben fogok foglalkozni. Fáj a szívem "otthagyni" ezeket, de nincsen más választás, ha azt szeretném, hogy valamiből profi legyek. Lehet nem jól döntöttem, de még mindig fennt áll az a lehetőség, hogy mást válasszak, hiszen az egész élet egy tanulási folyamat.

Cirkusz

2008-11-05T23:22:00.001+02:00

Miközben álmosan és fáradtan utaztam haza a tíz órás maxi-taxin érdekes jelenetnek voltam szemtanúja, ami azt hiszem nemcsak engem ébresztett fel, hanem a többi utast is. Felült egy húszas évei vége fele járó hölgy a maxira. Miután elindultunk, akkor fizetett így a visszajárót seperc alatt adta oda a sofőr. Leült egy székre, de nem sokáig. A másik percben már hangoskodásra lettem figyelmes. Kiderült, hogy ő csak 5,5 lejt kapott 8,5 helyett, hol a többi? A sofőr meg azt állította, hogy ő rendesen visszaadott. De a hölgyike sem tágított az övéből, márpedig ő csak az 5 lejest kapta oda és az 50 banit. A sofőr meg dühösen kérdezte, hogy miért nem szólt mikor visszakapta? Miért ment ült le és utána szólt csak? Nagy hangoskodás közepette egyszer csak megszólal egy vékony női hang: "Az nem az ön pénze a szék alatt?" És láss csodát! Pont 3 lej volt ott. Azt hiszem, hogy abban a pillanatban mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. Zavarba jött a hölgyike. Nem győzte kérni a bocsánatot. Na de kérem, mi ez a cirkusz 3 lejért?

Presztízs kérdése?

2008-11-04T12:53:00.000+02:00

A minap egy találkozón vettem részt a város egyik ismert éttermében. Szeretjük ezt a helyet, otthonos légkört áraszt. Tisztaság van, csend, a kiszolgálók is kedvesek. Már lassan kezd megbeszéléseink állandó székhelyévé válni.

Javában folyik a megbeszélés, amikor a semmiből csak úgy hirtelen feltűnik két kis gyerek. „Adjatok valami pénzt” – halljuk, és meglepődünk. Próbálunk nem tulajdonítani nekik nagy jelentőséget. Eljátszodjuk a mintha itt sem lennétek-et. Mást nem érdemes. Az utcán sem figyelünk rájuk. Elmegyünk mellettük anélkül, hogy rájuk néznénk. Vagy ha mégis megtesszük, akkor meg szidjuk őket: „Mennél inkább kapálni”, „Kopjál már le, most nincs időm!” – ilyen és hasonló szavakkal illetjük őket.

Megzavartak, de ők tudomást sem vesznek erről. Nem adják fel. Túl kitartóak. És akkor következnek a módszerek: „Ha nem adtok pénzt megverünk!”. Nem reagálunk. Mikor látják, hogy a feltételes agresszivitásuk nem vezet semmire, más módszert vetnek be. A kisebbik gyerek visítani kezd. Olyannyira, hogy az egész helység visszhangzik tőle. Kibírhatatlan. Próbáljuk távozásra bírni őket. De mit sem ér nekik a szép szó. Természetesen már a központba kerültek, minden tekintet rájuk szegül. A hangoskodás hallatán megjelenik az anyjuk. Persze ő tudja a titkot, amit mi sehogy sem találtunk meg. Két szóból máris elhallgattatja őket. Zseniális. Aztán a szavakat tettek követik és hangos szitkozódás: „Hogy mertetek bejönni ide? Nem megmondtam, hogy nem szabad? Milyen dolog ez? Majd otthon megkapjátok a magatokét” – kiabálja, de már csattannak is a pofonok. Már megint visítózás, ordibálás, aztán távoznak.

Végre csend lett. Meglepődve próbálunk visszatérni a témánkhoz, amit időközben megszakítottunk. Nem tudjuk kiverni a fejünkből a történteket.

Hogy lehet., hogy csak úgy besétáltak a gyerekek? Ki a felelős mindezért? Ki a felelős a megbeszélésünk megszakításáért? Hol volt ilyenkor a személyzet? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennünk. Válaszokat nem kaptunk rájuk, de egy biztos: ez az ötperces „műsor” nagyon sokat rontott az étterem színvonalán a jelenlevők szemébe.

Reggeli kalandtúra

2008-11-03T10:20:00.003+02:00

A városban lezajló közlekedés láttán feltehetjük magunknak a kérdést: globalizálódunk vagy csak ennyire sok az autó?

Képzeljük el a következő jelenetet: hétfő reggel negyed nyolc. Már a gyerekek is készen vannak a reggelivel és indulhatunk is, hogy megtegyük mindennapi utunkat. Az első meglepetéssel akkor találjuk szembe magunkat, amikor sehogy sem tudunk a tömbház előtti parkolóból kimozdulni autónkkal. Hosszas dudálgatás után, valahogy megjelenik a szomszéd, elmegy az autóval, most már nekünk is szabad a pálya. Már fél nyolc. Sietni kell, elkésnek a csemeték az iskolából. Alig kezdesz el örülni, hogy valahogy eltudtál jönni a tömbház elől, amint térnél ki a főútra máris vége az örömnek. Hatalmas kocsisor kígyózik előtted, mind-mind arra vár, hogy kitérhessen a főútra. Szerencsére akad egy két ember, akinek megesik a szíve, és meg áll, hogy a mellékutcából kitérhessenek. Neked is sikerült. Végre! Felszusszansz. Már csak tíz perc az iskola, és akkor még nem is beszéltünk a munkahelyedről, ahova be kell érjél pontosan nyolcra, mert ha nem a főnök kiabál, ordít. Még pont ez hiányzik egy ilyen reggel után.
Az útkereszteződéseknél megy fel a pumpád ezerrel. Csigalépésben haladtok, a gyerekek közben hátul kiabálnak, már megint összevesztek valamin. Próbálod eljátszani a bírót, de most valahogy nincs erőd rá. Hamarabb abbahagyod mint ők. Nem halad a kocsisor, mindenki dudál idegességében. Valami nincs rendben. Dugó van! Azok a fránya dugók, egyre több van belőlük. Már tíz perce álldogáltok. Izzadsz. Bekapcsolod a rádiót. Már megint kampányolnak. Kit érdekel most ez? Ha annyira jók lennének, mint ahogy azt hangoztatják, már rég az iskola előtt lennétek. Igazi kálvária. Ha legalább nem dudálnának ezek egyfolytában. Ideges vagy. Elképzeled magad előtt a főnököt, ahogy éppen lehord. Te is elkezded nyomni a dudát. Kibírhatatlan! Eszedbe jut, hogy nem vetted be a nyugtatóidat. Beveszed, talán ettől lenyugszol. Csak arra nem gondolsz, hogy 5 perc alatt nem érik el hatásukat.

Végre elindul a sor. Nyolc óra lesz öt perc múlva. Belenyugodtál… mi mást tehetnél? Nem tőled függött. Most már megint hallhatod a szülőértekezleten, hogy a csemeték mindennap elkésnek, és égsz más szülők előtt. A főnököd üvölt mint egy sakál, hogy ha még egyszer megtörténik, ki vagy rúgva. Bár tudod, hogy mindez csak hanta, mert nem ez az első alkalom.

Lassan belenyugodsz, hogy minden reggeled így kezdődik. Azzal vígasztalod magad, hogy legalább egy kis időre megtapasztalhatod a külföldi nagyvárosok fergeteges forgalmát. Aztán álmodozol, hogy milyen jó lenne ha lenne földalatti a városban. De nincs, és marad minden a régi. Hazafele menet majd ne felejts el bemenni a gyógyszertárba, hogy megvedd a nyugtatóidat, mert ugyebár ehhez hasonló reggeleken másként nem lehet. De azért felteszed magadnak, hogy holnap korábban indultok el. De minek korábban, ha még a tömbház elől sem lehet megmozdulni az autóval?

Rólam

2008-07-31T10:00:00.010+03:00

Kommunikáció és közkapcsolatok szakot végeztem a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen. A nyáron iratkoztam be mesterire a szebeni Lucian Blaga Egyetem közkapcsolatok menedzsmentje szakára.

Jelenleg SEO területen dolgozok, mint link kereső, de nem ez az álmaim munkahelye.

Főbb érdeklődési területeim közé tartozik a CSR (társadalmi vállalati felelősségvállalás), civil szervezetekben való tevékenykedés, közkapcsolatok, fotózás.

Miért is létezik ez a blog?
Mert szeretek írni, és szeretném megosztani a körülöttem történő dolgokat Veled :)

Elérhetőségem: tunde.zs@gmail.com